Kezd visszatérni az hitel-értékpapírosítási divat az európai bankrendszerbe. A jelenség segíti az eszközállomány csökkentését, egyúttal a profitabilitás javítását a bankoknál, de a nem banki, befektetési szereplők felől érkező kereslet lehet a piac igazi motorja. Emlékezetes: a 2007-ben kirobbant subprime hitelválság fő okozói az értékpapírosított hitelek voltak.

A Financial Times mai cikke szerint ismét értékpapírokba csomagolják át hiteleik pénzáramlását egyes európai bankok, többek között alapkezelőknek, biztosítóknak és nyugdíjalapoknak értékesítve ezeket. A válság alatt visszaeső, az utóbbi években azonban ismét felerősödő jelenég legfontosabb katalizátora most az, hogy
  • a bankoknál nagyobb növekedést mutató és kevesebb szabályozói kötöttség mellett működő befektetési társaságok, mint például az Ares, a Blackstone vagy a BlueBay a bankok által hagyott űrt betöltve egyre nagyobb kitettséget vállalnak a kis- és középvállalkozások felé,
  • ezt úgynevezett "direct lending" keretében teszik, amely náluk azt jelenti, hogy többlet tőkeáttéttel turbózzák fel a cégek felé fennálló kitettségeket, így a szokásos 6-8%-os kamatozású hiteleket 12-14%-os hozamot nyújtó befektetéssé képesek átalakítani,
  • az európai fókuszú direkt hitelező alapok idén már 9,1 milliárd eurónyi friss tőkét vontak be a Preiquin adatai szerint, ami csaknem eléri a tavalyi év egészében bevont 9,8 milliárd eurót.
Mindezt látva több európai bank (élükön a svájci Credit Suisse-szel) hitelei nagy volumenű értékpapírosításába kezdett, közvetlenül vagyonkezelő befektetési társaságoknak értékesítve az értékpapírokat.

Egyelőre nem tart ott az értékpapírosítás népszerűsége, ahol 2006 tájékán, de a brit üzleti lap által megszólaltatott forrás szerint joggal lehet olyan érzésünk, hogy ilyet már láttunk korábban.

A következő lépés a nyilvános hitelminősítői besorolások megjelenése lehet, a hitelminősítők közül a DBRS bocsáthat ki ilyet elsősként 2018 elején.

A nyilvános hitelminősítések megjelenését azonban nem mindenki üdvözölné a szakmában, sokan a komplexitás növekedésétől és az alapkezelők munkájában még meglévő rugalmasság elvesztésétől tartanak. Sokan persze még azt is kétlik, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott, kevésbé likvid hitelek alkalmasak az értékpapírosításra.