A magyar társadalomra nem feltétlenül jellemző a pénzügyi tudatosság, sőt egyre inkább úgy tűnik, hogy a 2008-ban kezdődött gazdasági válság után sem sikerült a helyes tanulságokat levonni. Ami viszont biztató, hogy egyre több kezdeményezés irányul arra, hogy a fiatalok már ne kövessék el a korábbi generációk hibáit. De hogyan lehetnénk tudatosabbak, mik a legszükségesebb pénzügyi információk, és egyáltalán: kitől kellene ezeket megtanulnunk? Kevesen látják ezeket a kérdéseket mélyebben, mint a követeléskezelő cégek: ezért is kérdeztük a pénzügyi tudatosságról Felfalusi Pétert, az Intrum Justitia Zrt. vezérigazgatóját.

Az év végéhez közeledve felmerül a kérdés, hogy az előttünk álló karácsonyi időszak, a vásárlási és költekezési csúcsszezon az a része az évnek, amikor fokozott pénzügyi tudatosságra lenne szüksége az embereknek?


Egy évben három olyan időszakról beszélhetünk, amelyek az átlagosnál jobban megterhelik a családok költségvetését. Ezek közül a karácsony a legjelentősebb, hiszen amikor a szeretteink megajándékozásáról van szó, hajlamosak vagyunk túlköltekezni. Ez kétféleképpen történhet: hiteleket veszünk fel, vagy előre költekezünk, ami úgy lehetséges, hogy sok cégnél karácsony előtt odaadják a január elején esedékes fizetést. Ezek miatt a január nagyon nehéz hónap lehet, ami nem biztos, hogy szerencsés.

A másik ilyen időszak a nyaralási szezon, a harmadik pedig természetesen az iskolakezdés, ami a családok jelentős részét érinti. Ilyenkor persze csak szezonálisan növekszik meg a költési igény, inkább a különböző élethelyzetek - például lakásvásárlás vagy egy ahhoz felvett hitel - azok, amik nagyobb mértékben és hosszabb távon befolyásolják egy-egy háztartás életét.

A pénzügyi tudatosság az utóbbi években került a figyelem középpontjába. Miért vált ez ilyen fontossá?

A nyolcvanas évektől az Amerikai Egyesült Államokban, majd Nyugat-Európában, és később nálunk is létrejött a fogyasztói társadalom, aminek köszönhetően rengeteg termék széles körben és a korábbinál alacsonyabb áron vált elérhetővé, beleértve a hiteleket is. A lakosság pedig nem volt tisztában azzal, hogy mit is jelent devizában felvenni a hitelt, illetve olyan fogalmakkal sem, mint a kamatszint, a jelzálogjog, a kezesség vagy az adóstárs.

Olyan időszak jön, ami megterheli a családok költségvetését

Felfalusi Péter

Ebből pedig rengeteg kellemetlen élethelyzet következhet, például nem egyszer láttunk olyat, hogy nagyszülők írtak alá kezességet, vagy adták a jelzálogot az unoka hitelfelvételéhez, és amikor nem jött be az unoka számítása, a jelzálogból származó kötelezettség rájuk maradt.

A hitelfelvétellel kapcsolatban ma már a magyarok is óvatosabbnak tűnnek, a bankok is közérthetőbben kommunikálnak. De összességében vajon tanultunk a pénzügyi válságból?

Óvatosabbak lettünk, de azt nem gondolom, hogy feltétlenül tanultunk belőle. Rengetegszer halljuk, hogy csak a bankrendszer volt a hibás, és a bankoknak kellene a teljes felelősséget magukra vállalni. Amíg nem ismerjük el, hogy az egyén is egyértelműen felelős, addig inkább csak óvatosságról beszélnék, mert az ember csak akkor tanul valamiből, ha belátja, hogy rossz döntést hozott. Persze a bankok is felelősek voltak a helyzet kialakulásáért, hiszen nem jól mérték fel annak a kockázatát, hogy durván elszállhatnak az árfolyamok, de közben meg sok ember annyi időt sem szánt egy lakáshitel-szerződés aláírására és értelmezésére, mint mondjuk egy hűtőszekrény megvásárlására.

Ahhoz, hogy ez ne történjen meg újra, bizonyos ismereteket el kell sajátítani, amiben viszont egyelőre semmiféle előrelépés nem valósult meg.


Most több kedvező hitelfelvételi lehetőség áll a magyarok rendelkezésére, a hitelkamatok soha nem voltak még ilyen alacsonyak. Ilyenkor mire kell figyelni, mit érdemes tudni?

A jelen helyzetben egy borzasztó alacsony kamatszintnek örülhetünk, ami azt jelenti, hogy ennél olcsóbban még nem lehetett hitelt felvenni, az elmúlt évszázadban sem. Ebben a helyzetben megint csak felmerül a kérdés, hogy mi történhet, mi történik, ha a referencia-kamatszintek még a hitel ciklusán belül visszamennek 6-7%-ra a jelenlegi 2-3%-hoz képest.

De nemcsak a hitelfelvételről szól a pénzügyi tudatosság, hanem arról is, hogy hogyan kezeljük a megtakarításainkat. Sokkal kevesebb Quaestor-ügy vagy Bróker Marcsi-eset történne, ha tudnánk, hogy nem várhatunk az elfogadhatótól eltérő hozamot nagyobb kockázat vállalása nélkül.

Tisztában kellene tehát lenni a hozam és a kockázat közötti összefüggéssel, de ez nem jellemző a magyar lakosságra.

Jelenleg ugyanis, miután a kockázatmentes hozamok gyakorlatilag leestek 0%-ra, még egy 4-5%-os hozam is extrémnek minősülő kockázattal járhat. Persze nincs gond azzal, ha valaki úgy dönt, vállalja a kockázatot, de fontos tudnia, hogy pontosan milyen rizikófaktorral jár egy 5%-os hozam.

Az elmúlt években egyre több az erre irányuló kezdeményezés: de kinek a feladata a pénzügyi tudatosságra nevelés? A bankoknak? Az államnak? Az iskolarendszernek? És milyen eszközök jöhetnek számításba?

Azt gondolom, hogy 16 éves kor előtt ezeket az ismereteket mindenkinek meg kellene tanítani. Látjuk, hogy az állam is elindított ilyen kezdeményezéseket, a jegybank is, különböző bankok is, sőt, mi az Intrum Justitia-nál is, de ezt valahogy rendszerbe kellene foglalni és beépíteni a kötelező oktatási rendszerbe. Aki közgazdasági gimnáziumba jár, tanul mikro- és makroökonómiát: ezeket, illetve a pénzügyi alapismereteket azonban minden gimnáziumban oktatni kellene.

De fontos, hogy azok is tudatosan vezessék a háztartásukat pénzügyi szempontból, akik nem jártak gimnáziumba. Nagyon sokan például azzal sincsenek tisztában, hogy mennyi a havi költésük. Persze ez akkor nem baj, ha nagyon sok pénzt keresek, és teljesen mindegy, hogy mennyit költök, de azért ez nem jellemző a magyar családokra.

Egyrészt nagyon jól tervezhető rövid távú költségvetéssel kellene együtt élniük, másrészt pedig egy hosszú távúval is, ami pedig arra irányul, hogy mi történik akkor, ha kiesnek a munkából mondjuk egy műtét miatt három hónapra, vagy elveszítik a munkájukat fél évre (átlagosan ennyi idő alatt lehet új munkahelyet találni). Mivel ez egy társadalmi probléma, szükséges lenne az állami szerepvállalás, de minden ehhez kapcsolódó kezdeményezés fontos.


Nemrég elindították a Zsebpénzügyes vetélkedőt. Miről szól a saját kezdeményezésük, és miért a diákok jelentik az elsődleges célközönséget?

A Zsebpénzügyes vetélkedő célja, hogy a pénzügyi tudatosságra nevelést elkezdjük a diákoknál. Bár ez nemcsak náluk lenne szükséges, de amikor arról beszélünk, hogy mitől lenne jó magyar foci, mindenki azt mondja, hogy elsősorban az utánpótlással kell foglalkozni, mert azzal lehet tartós és fenntartható eredményeket elérni. Ez nem azt jelenti, hogy ne kellene képezni a felnőtt, vagy a nyugdíjas korosztályt is, különösen azért, mert utóbbi gyakran válik átverések áldozatává. Azért kezdjük a diákokkal, hogy ne lépjen ki senki sem a nagy betűs életbe olyan tudás hiányában, ami nélkül valószínűleg rossz pénzügyi döntéseket fog hozni.

Mi egy vetélkedőt állítottunk össze az összes középiskola számára, 16-18 évesek részére, 3 fős csapatokkal lehetett nevezni egy mentorral, aki lehetett szülő vagy tanár, és igyekeztünk minél több diákot bevonni. Ez az első ilyen versenyünk, de szeretnénk jövőre is megrendezni, még szélesebb bázisokon, illetve azt tervezzük, hogy rendszeressé tesszük. A vetélkedő pedig épp olyan kérdésekről, életszituációkról szól, amikről korábban beszéltem. Például a devizahitellel kapcsolatban megtanulják azt, hogy önmagában nem rossz az ilyen típusú hitel, viszont speciális kockázatokkal jár.

Magyarországon sokan azt gondolják, hogy a vállalkozók magas szinten értenek a pénzügyekhez, és maximálisan ki tudják használni a bankok által számukra nyújtott lehetőségeket. Mennyire reális ez a kép? A vállalkozói réteg, a cégvezetők tényleg tudatosak a pénzügyeik tekintetében, vagy őket is szükséges edukálni?

Az egyéni vállalkozásokról és kkv-król az a tapasztalatunk, hogy nem sokkal mutatnak jobb képet, mint a lakosság pénzügyi tudatossága vagy felkészültsége. Ez tapasztalható például a különböző fórumokon feltett kérdésekből, vagy egyéb kommunikációs csatornákból. Pedig erre a tudásra is borzasztóan nagy szükség lenne. Vannak kezdeményezések a kamarák részéről, hogy próbálják segíteni, és mi is tervezünk jövőre tájékoztatási szolgáltatást kiterjeszteni erre a körre is.

Persze egy vállalkozó nem fogyasztó, könnyebb azt mondani, hogy az élet majd megtanítja neki, de a piac egyik szereplője sem szeretné, ha megint elindulna egy óriási csődhullám.

Azt látjuk, hogy az alvállalkozók még mindig nagyon ki vannak szolgáltatva egy-egy fővállalkozónak. Bár annak idején sokat beszéltünk a lánctartozásokról, ami most már kevésbé téma, nyilván azért is, mert jobban megy a gazdaság, és ezek a nemfizetések visszaszorultak.

Ugyanakkor tartok tőle, hogy a gazdaság ciklikussága miatt adott esetben megint beköszönthet egy negatív, depressziós időszak, akkor pedig sok család kerülhet nehéz helyzetbe a vállalkozói létből fakadóan - leginkább azok, akik nem kapják meg a kiszámlázott munkájuk ellenértékét. Egy hasonlattal élve: mi magyarok mindig akkor nyúlunk az esernyőhöz, amikor már esik, míg, az angolok fel vannak készülve arra, hogy bármikor eleredhet az eső. Úgy gondolom, ezen kellene változtatni.

Felfalusi Péter


Közgazdász diplomáját 1996-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, marketing-külgazdaság szakirányon szerezte, később a Nemzetközi Bankárképző Központnál szerzett befektetés-elemzői diplomát. 2012-ben felszámolási és vagyonfelügyeleti szakközgazdász képesítést szerzett. Pénzügyi pályafutását a Bankár Csoportnál kezdte, majd 1998 és 1999 között az OTP Értékpapír Rt-nél folytatta. Ezt követően került a Synergon Rt-hez, ahol Pénzügyi és treasury igazgatói pozíciót töltött be. 2003-tól a svéd alapítású Intrum Justitia Cégcsoport magyarországi vállalatánál helyezkedett el, 2004-ben került az Intrum Justitia Zrt. élére. 2013 óta tölti be a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének elnöki tisztségét, és emellett a Pénzügyi Vállalkozások Országos Egyesületének választmányi tagja.


A cikk megjelenését az Intrum Justitia Zrt. támogatta.