Lengyelország és Románia is előzött minket - Miért maradt le Magyarország?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

2004-ben Csehország után a szűken vett régió (a más ligában játszó Szlovénia nélkül) második legfejlettebb gazdaságként csatlakoztunk a közös piachoz: ekkor a magyar egy főre jutó GDP az uniós átlag 62,8 százalékát tette ki (a cseheké 80,7 százalék volt). A tavalyi év adatai szerint e tekintetben a tőlünk húsz éve távolinak tűnő lengyelek és románok is elénk kerültek a rangsorban, Horvátország is szűkítette a különbséget. Egyedül északi szomszédunkkal szemben sikerült megőrizni a két évtizeddel ezelőtt meglévő előnyt.

Ennél még kiábrándítóbb képet mutatnak az egy főre eső fogyasztás adatok.

Szorosan összefügg az egy főre eső megtermelt jövedelemmel (más néven GDP/fő), de a lakosság részéről még kézzelfoghatóbb fejlettségi mutató az AIC (actual individual consumption), amely a háztartások fogyasztását teszi fajlagossá. Szintén másodikként álltunk az ajtó előtt 2004-ben, ugyanakkor majd két évtizeddel később a régióban utolsóként állunk, a térség átlagos teljesítményétől messze elmaradó javulással.

A gazdasági közvéleményt szorosan követők a sajtóból már értesülhettek a fenti állapotról, folyamatról, de adódik a kérdés, hogy mi állhat ennek hátterében. A magyarázó tényezők minden igényt kielégítő feltárása 100 oldalas nagyságrendű terjedelmet igényelhet, most csak a leginkább szembetűnő mozgatórugókra igyekszünk fókuszálni. Ezeket listázva:

• gazdaságszerkezet/termelékenység,
• uniós források felhasználása,
• kifektetés/turizmus szerepe.

Egyértelműen közös az elmúlt húsz évben gyengébben teljesítők körében a feldolgozóipari, azon belül is a járműipari kitettség.

Az autóiparhoz köthető kapacitásbővítések és munkahelyteremtések többségében alacsony hozzáadottértéket előállító tevékenységeket hoztak a gazdaságokba, melyek jelentősen csökkentik a munkaerő átlagos termelékenységét és üvegplafont helyeznek a jövedelemtermelő-képességük fölé. A munkaalapú gazdaság zászlója alatt jelentősen javult a hazai foglalkoztatottság, különösen az elmúlt tizenöt évben, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy Lengyelország még nagyobb mértékű munkapiaci bővülést tudott elérni, ráadásul számottevőbb hatékonyságjavulás mellett.

Közös faktor a 2004 vagy azután csatlakozók körében a jelentős forrásbeáramlás a különböző, elsősorban kohéziós alapokból. E tekintetben az összehasonlítás alkalmas előző, 2014-2020-as ciklusban hazánk Horvátország után a második legtöbb uniós támogatásban részesült GDP-arányosan, ami szintén jelzi: adottak voltak komoly lehetőségek, ugyanakkor a kiaknázás szempontjából nem lehetünk elégedettek.

Ezeken kívül két, hasonló természetű tényező még mindenképpen megemlítésre szorul: az egyik a kifektetés, a másik a turizmus. Megfigyelhető, hogy az elmúlt 20 évben érdemi növekedést mutat a magyar GNI/GDP, aminek egyik fő forrása a hazai gazdasági szereplők külföldi érdekeltségeinek bővülése és ebből adódóan az általuk megtermelt jövedelem mennyisége. A kifektetés tehát nem újkeletű jelenség. Legtöbbször az irány nem feltétlenül uniós piac, de mindenképpen magyarázat lehet az itthon megtermelt kevesebb jövedelemre, hogy szignifikánsan megnőtt a külföldön zajló (újra)befektetés. Másfelől a turizmus: leginkább az ország adottságai miatt számottevőek a magyarok külföldi utazásai – főként az elmúlt két évtizedben a legjobb teljesítményt mutató lengyelekkel és románokkal összevetve – melyek során más országokat, nagyrészt a régiós versenytársakat „támogatjuk” az előremenetelben.

A makromérleg főként fejlettség tekintetében elég vegyes, mondhatni keserédes.

A helyzet azonban jobb a piacok szintjén. A magyar tőkepiacot az uniós csatlakozás előtt a külföldi alapkezelők alapjai elsősorban befektetési célpontként kezelték. 2003 nyara lehetett, amikor egy prominens alapkezelő – egy kósza gondolatként – felvetette, hogy itt lenne az ideje, hogy irodát nyissanak Budapesten, azaz mint a háztartási megtakarítások egy részének alapjaikba való csatornázásának lehetőségén gondolkozott. Nem kellet sokáig várni. A csatlakozás előestéjén meg is érkeztek az első alapok Magyarországra, s ezzel már nem csak a részvénypiacon, hanem a befektetési alapok tekintetében is elérhetővé váltak a külpiacok a magyar háztartások számára. Akkoriban Ausztriában a háztartások megtakarításainak mintegy 2,5 százaléka került „kifektetésre”, amely mostanra 4-5 százalék közé növekedett. Itthon pedig nulláról egy százalék fölé emelkedett ez az arány mostanra. Ezzel a befektetési lehetőségek terén folyamatos felzárkózásban van Magyarország a fejlett piacok felé.

S persze nem csak a „kifektetésekben” zárkóztunk fel, hanem a pénzügyi megtakarítások is nagyot emelkedtek. Míg 2004-ben a megtakarítások a GDP 86 százalékára rúgtak idehaza, addig mostanra ez 130 százalék környékére emelkedett. (Sőt, 2020-21-ben a 140 százalékot is meghaladta. Az elmúlt egy-két évben az infláció egy keveset megevett belőle, ami nem csak hazai jelenség.) Ugyanezen idő alatt Ausztriában 160 százalékról 175-re változott ez a szám, de itt is volt közben magasabb ez az érték. Az évtized elején itt is csúcsra futott, 200 százalék feletti értékekkel. Összeségében a kezdeti 74 százalékpontos lemaradásunk 20 év alatt 49 százalékpontra csökkent. Ha pedig marad a tendencia, akkor már csak 40 évet kell várnunk, hogy ezen a téren utolérjük a sógorokat, hiszen 20 év alatt 25 százalékpontot dolgoztunk le, s még hátra van cirka 50.

A részvénypiacon, ha felszínesen szemlélődünk, akkor szintén láthatunk valamiféle EU-hatást. A BUX index komoly emelkedést produkált, mind az 1996-os OECD, mind a 2004-es EU-csatlakozáskor. Persze ebben azért komoly szerepet játszott az általános piaci hangulat, na meg egyedi tényezők is.

1996-ban a Horn-kormány reformjai, piacbarát és egyensúlyjavító intézkedései játszottak fontos szerepet a tőzsdei privatizációs hullám mellett. Ebben az évben a BUX világelső volt a 170 százalékos emelkedéssel, amelyet 144 százalékkal a török, 141-gyel pedig az orosz piac követett. A varsói WIG pedig lecsúszott a dobogóról (82 százalék).

A 2004-es csatlakozást követő egy évben is imponzáns volt az emelkedés, 55 százalék, de ebben azért az általános jó piaci hangulat is jelentős szerepet játszott. Így ez a teljesítmény már „csak” a 14. helyre volt elég a világranglistán, míg a cseh PX 62 százalékos emelkedéssel 11. lett. Azért az vigasztaló, hogy a jó teljesítmény, a dinamikus emelkedés három évig tartott.

Összehasonlítva néhány index teljesítményét a BUX-szal, meglepődve láthatjuk, hogy a magyar piac egész jó teljesítményt nyújtott.

Pedig szinte végig aggódhattunk valamin (a kapitalizmus sajátossága). 2008-2009-ben a pénzügyi váláság, majd a különadók, aztán Covid, majd infláció jött. A 20 év nagyobbik része inkább aggodalommal telt. Az átlagos éves emelkedés mégis 9 százalék felett alakult, amivel megvertünk számos nagy indexet, s a régiós indexeket is. Persze ezt óvatosan kell kezelni. Hiszen az S&P500, a PX, a CROBEX és a BELEX15 sem „total return” hanem „ár” index. Azaz az index értékébe nem számítanak be az osztalékok. Viszont a BUX, a DAX, s a WIG indexekben ez figyelembe van véve, ezért alapvetően nagyobb a teljesítményük.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a csatlakozáshoz fűzött várakozásoktól és a versenytársak egy részétől is egyelőre elmaradt a magyar gazdasági teljesítmény, miközben a pénzügyi, tőzsdei oldalon jobb a teljesítményünk. Fontos megjegyezni, hogy az EU-tagság jelentősége – bár jelentős többletforrásokhoz juttatja az országot – nem elsősorban a támogatásokban, a nettó haszonélvező/befizető kérdésben keresendő. A legfontosabb a klubtagság, a közös, EU-s piachoz tartozás, ami beruházási projekteken keresztül értékesebbé tesz minket (szemben a nem tagországokkal) akár az unión belüli, akár az EU-n kívüli befektetők előtt, valamint egy általános bizalmat is sugároz a piacok felé a közös intézmény- és jogrendszer alkalmazása révén. Ezért vigyázzunk rá a későbbiekben is!

Címlapkép forrása: Getty Images