Megállt az infláció csökkenése Magyarországon: áprilisban az egy évre visszatekintő drágulás 3,7% volt, a márciusi 3,6% után. Az infláció 14 hónap csökkenés után emelkedett, elsősorban a piaci szolgáltatások és az üzemanyagárak drágulásának következében. Bár a várakozások szerint az év végére 5% fölé kúszhat a mutató, óriási árnyomásra nem kell számítani.
Nagy János, Erste Bank
Még mindig 2-4%-os toleranciasávon belül a hazai headline index, de továbbra is úgy látjuk, hogy az inflációnak a célsávba való mostani visszatérése egyelőre átmeneti jelenség. A bázishatás áprilisban még támogató volt, de májustól várhatóan ismét emelkednek az éves inflációs ráták. Rövid távon fontos pro-inflációs tényező a visszatekintő árazások folytatódó gyakorlata - főleg a szolgáltatási szektorban - illetve a bérkiáramlás és az annak nyomán várt fogyasztásbővülés. Ez utóbbi tényező a jelek szerint inkább a második félévben lesz meghatározó. Összességében az év egészében zömmel 4-5% közötti, határozott trend nélkül ingadozó éves inflációs számokat várunk. Várakozásunk szerint a jegybanki célsávba tartósan csak 2025-ben térhet vissza az infláció.
Regős Gábor, Gránit Alapkezelő
A KSH által közzétett adat megfelel a piaci várakozásoknak, így a forint árfolyamában érdemi változást nem kell okoznia. A mai adat alapján nem kell törésnek történnie a monetáris politikában sem, az alapkamat májusban is 50 bázisponttal csökkenhet. Az élelmiszerek drágulása havi alapon mindössze 0,3 százalék volt, így az inflációhoz 0,1 százalékponttal járultak hozzá. Ez bár örvendetes is lehetne, de azt is jelenti, hogy az elmúlt években kialakult magas élelmiszerárak bár nem növekednek tovább, de velünk maradtak. Az infláció növekvő pályára állása egyébként nem azt jelenti, hogy a korábbi kiemelkedően magas inflációs értékek térnek vissza, hanem hogy az év végére valamivel 5 százalék fölé juthatunk, míg az éves átlagos infláció valamivel 4 százalék felett lehet. Ebből a szempontból a forint árfolyamváltozása, a kereslet alakulása, illetve az energiaárak jelentik a fő kockázatot
Kiss Péter, Amundi Alapkezelő
Mostanra végleg kifutottak a kedvező bázishatások a magyar inflációs trendből. Eközben a havi bázisú inflációs adatok még mindig nem tudják megközelíteni a Covid előtti szezonalitási mintázatot, ami szintén a csökkenő ciklus végét jelzi. A bázishatások kifutása és a szezonalitás miatt májustól az infláció hullámzó emelkedését várjuk, és minden bizonnyal felül kell vizsgálnunk a decemberre vonatkozó 4,8 százalékos várakozásunkat.
A jegybank a mostani adat fényében még csökkentheti az alapkamatot májusban az előre jelzett, lassabb ütemezésben, de az alapfolyamatoktól függően akár a 25 bázispontra való lassítás is képbe kerülhet. Az év közepétől ugyanis egyre sűrűsödnek a kérdőjelek. Egyrészt kérdéses a hazai infláció éven belüli lefutása, ugyanis az elemzői konszenzus a mi előrejelzésünknél magasabb inflációs pályát vár. Másrészt a külső környezet is drámaian megváltozhat a bejövő makrogazdasági adatok, és az ezekre érzékenyen reagáló, adatvezérelt üzemmódban működő jegybankok miatt. A fő kérdésnek most az tűnik, hogy a régiós országokhoz képest mekkora reálkamat prémium elégséges ahhoz, hogy a forint ne gyengüljön túlságosan egy esetleges negatív forgatókönyv esetén sem.
Virovácz Péter, ING Bank
A márciusi 0,8 százalék után áprilisban továbbra is magas, 0,7 százalékos volt a havi infláció, amely mutató egyébként megegyezik a januári és februári havi átárazással. Összességében tehát továbbra is jelentős inflációs nyomás uralkodik a magyar gazdaságban, hiszen ahhoz, hogy fenntarthatóan elérhető legyen a 3 százalékos inflációs cél, az egyhavi inflációnak 0,2-0,3 százalék körül kellene alakulnia. Ezért - bár a magas bázis miatt az éves bázisú maginflációs mutató lefelé csorgott (4,1 százalékra) - az inflációs nagy kép összességében inkább kedvezőtlen.
Előretekintve, májusban arra számítunk, hogy a havi átárazódás valamivel gyengébb lesz az elmúlt két hónapban látott mutatónál. Ez elsősorban az élelmiszerek és ruházkodási cikkek szezonális árváltozásával hozható összefüggésbe. Valamint arra számítunk, hogy az üzemanyagok árcsökkenése is érdemben fékezheti a havi inflációs mutatót. Ezzel szemben a szolgáltatások áremelkedése tovább folytatódhat. A legnagyobb „probléma” ugyanakkor a bázishatás lesz. Ugyanis tavaly májusban 0,4 százalékkal csökkentek az árak (ami a tavalyi év legalacsonyabb egyhavi bázisa) és ezzel szemben jelentős áremelkedésre számítunk idén májusban. Ennek hatására az éves bázisú fogyasztóiár-index akár közel 1 százalékponttal is megemelkedhet.
Ezt követően a következő komolyabb szintugrás októbertől várható, amikorra már érdemben 5 százalék felett lehet az infláció. A jelenlegi inflációs alapfolyamatokat figyelve – és tekintettel arra, hogy mind a fő inflációs, mind a maginflációs mutató a várakozásainknak megfelelően alakult áprilisban – továbbra is kitartunk azon előrejelzésünk mellett, hogy 2024 decemberére az 5,5-6,0 százalékos tartományban mozoghat az infláció, és végül inkább a sávtetőhöz közelebb lehet. Egyelőre azonban meglehetősen nehéz előre látni a második fél évre vonatkozóan. A magyar gazdaság teljesítménye gyengének tűnik, a munkaerőpiac feszessége enyhült, ami fékezi a bérkiáramlás kedvező folyamatát. Ár-bér spirál kialakulásától nem kell tartanunk. Az óvatossági motívum továbbra is jelen van a gazdaságban, a fogyasztás érdemi beindulására még várni kell. Mindezek alapvetően az inflációt fékező hatásként jelentkeznek az előttünk álló hónapokban, így előrejelzésünkre vonatkozóan inkább lefelé mutató kockázatot jelentenek.
Monetáris politikai szempontból a friss inflációs adat egyértelműen jogossá teszi a jegybank óvatosságát a kamatpolitikát illetően. A kamatvágás a következő két hónapban még mindenképpen folytatódik. A következő hetek, ha kedvező piaci folyamatokat hoznak, akkor teret engedhetnek az újabb 50 bázispontos kamatvágásnak. Ugyanakkor a májusban megugró infláció (amelyet a júniusi kamatdöntés előtt közöl a KSH) és az esetleges negatív hitelminősítői döntések piaci turbulenciája már csak 25 bázispontos kamatvágást engedhet meg. Véleményünk szerint júniusban látjuk a jegybank utolsó kamatvágását az idei évben. Ezt követően a tartós tartás időszaka következhet, hiszen az emelkedő inflációs környezetben a relatíve szigorúbb monetáris politika biztosíthatja a pénzpiaci és inflációs stabilitást hosszabb távon.
Árokszállási Zoltán, MBH
A dezinflációs folyamat az általunk vártnak megfelelően már áprilisban megtört, májusban pedig valószínűsíthető, hogy jelentősen 4% fölé emelkedik az éves inflációs index, azaz ismét kikerülhet az MNB inflációs célsávjából. Arra számítunk, hogy a szolgáltatások drágulása lassulni fog a következő hónapokban, hiszen egyre kevésbé indokolható, hogy a tavalyi éves infláció legyen az alapja az árazási döntéseknek. A magas reálbéremelkedés által hajtott emelkedő belső kereslet ugyanakkor megkönnyíti a vállalkozásoknak, hogy árat emeljenek. Ezen hatások eredőjeként a szolgáltatások éves árindexének lassú csökkenését vetítjük előre a következő hónapokra, az az idei év során érdemben a teljes fogyasztói kosárra számított éves infláció felett alakulhat.
Továbbra is tartjuk előrejelzésünket, miszerint éves átlagban 4,1% lehet az idei inflációs ráta. Az év hátralévő részében jellemzően 4% feletti éves inflációs adatokat várunk, decemberre pedig 5% körüli drágulás prognosztizálható. A 3%-os jegybanki inflációs cél stabilan fenntartható elérése legkorábban 2025-ben várható, de az éves átlagos infláció még ekkor is 3% fölötti lehet.
Címlapkép forrása: Getty Images
