A rendszerváltást követő évtizedekben mindeddig három alkalommal történt jelentős kísérlet a költségvetés egyensúlyának megteremtésére, de ezek közül csak a legutolsó teremtett tartós egyensúlyt növekedési áldozat nélkül. Az első 1995-ben és 1996-ban valósult meg, a második (két fázisban) 2006 és 2009 között történt, végül az utolsóra 2010 és 2012 között került sor, tehát minden évtizedre jutott egy program. Az alábbiakban a kiigazítások hátterét, szerkezetét és eredményeit elemezzük, ami alapján a gazdaságpolitika három, teljes mértékben eltérő megközelítésének képe rajzolódik ki. Az első két program a gazdasági növekedés szempontjait figyelmen kívül hagyva csak a rövid távú költségvetési szempontokra koncentrált, míg a harmadik strukturális reformokra építve, növekedésbarát módon ment végbe, és így egyedüliként volt képes a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartani, miközben megteremtette a fenntartható növekedés alapjait.
Az alábbiakban P. Kiss Gábor, az MNB munkatársának írását közöljük.A konszolidációk gazdasági háttere1) A transzformációs válság következtében 1994-re Magyarországon ikerdeficit alakult ki (mind az államháztartás, mind a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladta a GDP 10 százalékát), amire 1995-96-ban az akkori kormány megszorító csomaggal reagált. A gazdasági átalakulás...
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint.
Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint.
További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
Signature előfizetés
