Fordulat az ukrajnai támogatási csomag ügyében
Hónapokig tartó huzavona után április 20-án az amerikai Kongresszus alsóháza, a Képviselőház jóváhagyta az Ukrajnának szánt 60,8 milliárd dolláros támogatási csomagot. A késlekedés oka az volt, hogy a Republikánus Párt radikális, Donald Trump volt elnökhöz és jelenlegi legvalószínűbb elnökjelölthöz közel álló szárnya ellenezte a segélycsomag elfogadását; Mike Johnson, a Képviselőház republikánus elnöke ezért hosszú ideig akadályozta, hogy egyáltalán szavazzanak róla.
Johnson végül beadta a derekát, és szavazás elé vitte az ukrajnai, valamint az izraeli és a tajvani katonai támogatásról szóló törvényjavaslatot. A jelenlegi házelnök szintén közel áll Trumphoz, ő váltotta Kevin McCarthyt, akit saját pártja távolított el a házelnöki székből tavaly ősszel. Johnson lépése dühös reakciókat váltott ki a republikánusok radikális szárnyából: vezetőjük, Marjorie Taylor Greene egyenesen azt mondta, hogy a házelnök „elárulta” az amerikaiakat azzal, hogy szavazásra engedte a támogatási csomagokat. A képviselőnő szeretné eltávolítani posztjáról Johnsont, ez a kísérlet azonban eleve kudarcra van ítélve, a demokraták ugyanis bevédenék a házelnököt, az ő szavazatuk nélkül pedig nem lehet elmozdítani. Ráadásul maga Donald Trump sem jelezte, hogy támogatná Johnson menesztését.
Sokan találgatják, mi lehet a hirtelen fordulat oka,
mi történhetett, ami miatt Mike Johnson végül zöld utat engedett az ukrajnai támogatási csomagról tartott szavazásnak,
amiről tudni lehetett, hogy amint a Képviselőház elé kerül, a demokraták, valamint a republikánusok mérsékeltebb szárnyának együttes többségével át fog menni a voksoláson. Nyilvánvalóan szerepet játszhatott az Izrael elleni iráni támadás, ami sürgetővé tette, hogy elfogadják a zsidó államnak szánt támogatási csomagot, ami különösen a republikánusoknak volt fontos. A demokraták viszont összekötötték az izraeli támogatás megszavazását Ukrajna és Tajvan megsegítésével, így a republikánusoknak engedniük kellett.
Nagyon valószínűnek tűnik, hogy Mike Johnson döntésére végül Donald Trump adta áldását, aki immár nemcsak a republikánusok várható elnökjelöltje, hanem a párt de facto vezetője is. Ha így van, a kérdés az, miért változtatott véleményén az a Trump, aki korábban arról beszélt, hogy egy cent támogatást nem adna Ukrajnának, a háborúnak pedig 24 óra alatt véget vetne. Vajon szerepet játszhatott ebben az, hogy Andrzej Duda lengyel elnök április 17-én látogatást tett nála a Trump Towerben?
Trump és Duda találkozója
Az Ukrajnát támogató európai politikusok körében hónapok óta erősödik a félelem, hogy újra Donald Trump kerülhet az elnöki székbe, aki nemcsak azt lengette be, hogy leállítaná Ukrajna katonai támogatását, hanem azt is jelezte, hogy nem védené meg azokat a NATO-tagállamokat egy orosz agresszióval szemben, amelyek nem teljesítik a védelmi kiadásoknak az éves GDP 2 százalékára történő emelését.
Trump kijelentését követően, február közepén, a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk előbb Párizsba, majd Berlinbe látogatott, ahol Emmanuel Macron francia elnökkel, illetve Olaf Scholz német kancellárral találkozott. Mindhárman megerősítették, hogy nem engednek a NATO közös védelmi garanciájából, az 5. cikkelyből, Tusk pedig arról beszélt, hogy az Európai Uniónak katonai hatalommá kell válnia, illetve Európának sürgősen szüksége van légvédelmi képességei erősítésére és lőszergyártása felpörgetésére.
Elemzők ekkor úgy értékelték, Lengyelország nem ellenzi tovább Európa „stratégiai autonómiáját”, vagyis azt, hogy Európa az Egyesült Államoktól függetlenül is képes legyen megvédeni magát, és akár a NATO-tól függetlenül is fejlessze saját védelmét. Ez jelentős elmozdulásnak tűnt, ugyanis Lengyelország hagyományosan az Egyesült Államokat tekinti első számú szövetségesének, és nem támogatta az önálló európai védelmi kezdeményezéseket.
Ez az Európa irányába való erősebb lengyel elköteleződés természetesen nem független attól, hogy tavaly decemberben Donald Tusk vette át a kormányfői pozíciót, aki 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnöke volt. Az ezt megelőző nyolc évben a Jog és Igazságosság (PiS) volt kormányon, amely közismerten rossz viszonyban volt Brüsszellel, de az amerikai demokrata vezetéssel sem volt felhőtlen a kapcsolata. Mikor Joe Biden 2020 novemberében megnyerte az elnökválasztást, a PiS által támogatott Duda csak szűkszavúan gratulált a „sikeres elnöki kampányhoz”. Ezzel szemben a lengyel elnök Trumppal különösen szívélyes viszonyt ápol, ez pedig legutóbbi, április 17-i találkozójukon is megmutatkozott.
A Trump Towerben tartott találkozót követően Trump „nagyszerű barátjának” nevezte Dudát, és hangsúlyozta, hogy a végsőkig Lengyelország mögött áll. Egy nappal később a volt amerikai elnök a következőt posztolta ki saját közösségi platformján, a Truth Social-ön:
Mindenki egyetért abban, hogy az ukrán túlélés és erő sokkal fontosabb kellene hogy legyen Európának, mint nekünk, de nekünk is fontos! MOZDULJ, EURÓPA!
Ezzel Trump
első alkalommal mondta ki, hogy Ukrajna támogatása az Egyesült Államok biztonsági érdekei szempontjából is fontos.
Vajon véletlen lenne az időzítés, vagy a 2 és fél órás találkozón a lengyel elnöknek sikerült meggyőznie Trumpot, hogy ne ellenezze tovább Ukrajna támogatását?
Lengyelországnak köszönhető a trumpi fordulat?
A Jog és Igazságosság egyes politikusai az ukrajnai támogatási csomag képviselőházi elfogadása után rögtön Duda sikerének kezdték értékelni a szavazást. Azonban miközben a lengyel államfő és a Tusk-féle lengyel kormány között a kapcsolat feszült, a Trump–Duda-találkozó kapcsán a kormány meglepően visszafogottan nyilatkozott.
Bízom benne, hogy a New York-i találkozón az elnök megfogadta a lengyel kormány ajánlását, és ismertette a lengyel álláspontot a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban. Ezekben a kérdésekben maximális egyetértésre és minimális vitára van szükségünk
– írta például az X-en Donald Tusk.
Korábban, még márciusban Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter felszólította a lengyel „nacionalistákat”, vessék latba befolyásukat Donald Trumpnál. A Trump–Duda-találkozó előtt Sikorski állítólag jóváhagyta a lengyel elnök Ukrajnával kapcsolatos beszédtémáit. A New York-i megbeszélés tehát, úgy tűnik, nem Duda magánakciója volt, hanem a lengyel kormány legalábbis hallgatólagos egyetértésével történt. Más kérdés, hogy a Tusk-féle Polgári Platform (PO) EP-képviselője, Andrzej Halicki „nonszensznek” nevezte, hogy Duda hozta volna el a fordulatot Trumpnál.
A védelmi kiadások növelésével sikerült megpuhítani Trumpot?
Ha még így is lett volna, a Tusk-kormány akkor sem ismerhetné el, hogy az ellentétes politikai oldalon álló államfő ilyen külpolitikai sikert könyvelhet el. De valószínű, hogy nem egyedül Duda győzte meg Trumpot Ukrajna támogatásának szükségességéről. A lengyel elnök előtt április 9-én a brit külügyminiszter, David Cameron is Trumpnál járt, és mivel az Egyesült Királyság Ukrajna egyik legfőbb támogatója, minden bizonnyal ő is próbálta „puhítani” Trumpot Ukrajna kapcsán.
Mind a Cameronnal, mind a Dudával való találkozót követő sajtónyilatkozatokban hangsúlyos elem volt a NATO 2 százalékos védelmikiadás-küszöbének elérése, sőt a lengyel elnökkel való találkozó után kiadott Trump-nyilatkozatban az is szerepelt, hogy megvitatták Dudának azt a javaslatát, miszerint a GDP-arányos védelmi kiadásokat 3 százalékra kellene emelni a NATO-tagországok számára.
Lengyelország már tavaly is a GDP 3,9 százalékát költötte védelemre, ezzel ő vezeti a NATO-tagországok GDP-arányos védelmi költéseinek listáját. Rishi Sunak brit miniszterelnök pedig néhány nappal az ukrajnai támogatási csomag képviselőházi megszavazása után jelentette be, hogy Nagy-Britannia az évtized végére a GDP-je 2,5 százalékát fogja katonai kiadásokra költeni.
Úgy tűnik, a brit kormány és a lengyel elnök is
olyan pontra tapintott rá Trumpnál, ahol
könnyebben tud engedni a meggyőzésnek.
Trump már elnöksége alatt is azért bírálta az európai NATO-tagországokat, mert az Egyesült Államoktól várják, hogy megvédje őket, és nem hajlandók teljesíteni a 2 százalékos NATO-célt. Így tehát azt, hogy szinte egész Európában megindult a katonai költekezés, Trump számára el lehet adni az ő sikereként, még ha az első számú motiváció erre természetesen nem az ő fenyegetései voltak, hanem Oroszország Ukrajna elleni agressziója.
A The Telegraph értesülései szerint
Trumpnak megtetszett Duda azon ötlete is, hogy a NATO-tagállamok védelmi kiadásaikat mindjárt a GDP 3 százalékára növeljék.
Ráadásul ebbe nem számítaná bele az egyes országok által Ukrajnának nyújtott katonai támogatásokat. A lap egyik Trump-közeli forrása szerint a volt elnök már régóta gondolkodik a 2 százalékos küszöb megemelésén, de a Dudával való találkozó most újabb löketet adott ennek.
Jelenleg egyébként 3 százalék felett csak három ország költ védelemre: Lengyelország mellett az Egyesült Államok és Görögország. A 2023-as becsült adatok szerint 2 százalék felett csak a NATO keleti szárnyán fekvő államok költöttek, plusz az Egyesült Királyság. A 2 százalékos küszöböt olyan nagyhatalmaknak sem sikerült elérniük, mint Németország, Franciaország vagy éppen Törökország.
Címlapkép: Donald Trump és Andrzej Duda találkozója a Trump Towerben 2024. április 17-én. Forrás: Michael M. Santiago/Getty Images
