Ebben az írásban a váratlan infláció magyar nyugdíjrendszerre gyakorolt hatását négy dimenzióban vizsgáljuk: 1. A szegényebbeket most jobban sújtja az infláció, mint a gazdagabbakat. 2. A nyugdíjak inflációt követő éves emelése nem védi meg a nyugdíjasokat a nyugdíjak évközi reálértékvesztésétől. 3. A nyugdíjba vonulás jó időzítése túlzottan érzékeny az infláció előrebecslésére. 4. A nagy induló nyugdíjak főszabályhoz képesti csökkentése (degressziója) egyre erősödik.
Gazdasági válságok korát éljük. Ezek az időszakok költségmegtakarításra és a termékportfólió szűkítésére kényszerítik a vállalatokat, de van példa arra is, hogy új termékre térnek át krízis idején. A 2008-as pénzügyi válság hazai vállalatok termékportfóliójára gyakorolt hatását a termékek hasonlóságának függvényében vizsgáljuk. Bemutatjuk, hogy a magyar vállalatok a 2008-as válság során a fő tevékenységükhöz kevésbé hasonló termékekről mondtak le vagy ahhoz hasonló új terméket vezettek be. A vállalati és gazdaságpolitikai döntések számára a korábbi válság elemzése mai helyzetünkben is tanulsággal szolgál.
Habár több kutatás is foglalkozott a nagytérség különféle a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) tagozódásával, azok általánosnak tekinthető teljesítmény mutatóival, a kelet- és közép-európai országok nagyvárosainak versenyképességi vizsgálatai a hazai kutatásokban nem jelentek meg. Megpróbálom rendszerezni a nemzetközi irodalomban, illetve az üzleti-befektetési tanácsadás, valamint a média világában alkalmazott várossorend-, versenyképesség módszereket, s ezekben a kelet- és közép-európai országok másodlagos központjainak megjelenését. A 40 indexből képzett rangsorban, amik nem kimondottan a városok komplex megítélésére vonatkoztak, hanem egy-egy fejlődési, fejlesztési szegmens (egyetemek, kreativitás, smart cities, üzleti környezet, befektetési lehetőségek) értékelése alapján felállított sorrendet mutattak, a nagytérség másodlagos centrumai differenciáltan jelennek meg. A nagyobb népességszámú, kiemelkedő adottságokkal rendelkező, az adott országok egészében is domináns városok már több indexben felbukkannak. Az elemzés rávilágít arra, hogy szükséges lenne a régió nagyvárosaira komplex és szektorális indexeket készíteni, részben átvenni a nemzetközi versenyképességi mérések módszertanát, részben pedig kidolgozni, éppen a városi sajátosságok alapján egyedi indexeket.
Néhány nappal ezelőtt szinte felrobbantotta a médiát a hír, hogy kínai közvetítéssel Irán és Szaúd-Arábia megállapodott kapcsolataik rendezéséről és diplomáciai képviseleteik újra megnyitásáról. Miközben a megállapodást – Izrael kivételével – világszerte mindenütt üdvözölték, számtalan, egyelőre nyitott kérdés maradt. Ugyanakkor – az orosz-ukrán háború árnyékában – sok olyan aspektus is felmerül, mely a világpolitika napirendjét is (át)alakíthatja.
Az Európai Tanács és a Parlament 2019 márciusában fogadta el a külföldi befektetések átvilágításáról szóló rendeletet (2019/452), amely 2020 októberében lépett érvénybe. Az azóta eltelt két évben sok tapasztalat felhalmozódott a tagállami jelentéseknek köszönhetően, ezekről a Bizottság ősszel szokott kiadni összesített beszámolót. Tavaly szeptemberben érkezett a második ilyen dokumentum, amely az elsőhöz hasonlóan nyomatékosítja az EU szerepét a külföldi befektetések elleni védekezésben, nem elfeledve, hogy továbbra is a tagállamok a végső jóváhagyói vagy tiltói a saját területükre érkező projektek esetében. Mik a tanulságok, és mennyire működik olajozottan a rendszer? Körkép az európai befektetés-átvilágítás helyzetéről.
Vajon mi történik, ha egy online játékban biztatjuk, dicsérjük vagy piszkáljuk az embereket? És jobb teljesítményt érnek-e el, ha megmutatjuk nekik a top10 eredményt? Kutatásunk során egy kísérletben online játékot játszottak a résztvevőink, és meglepő eredményre jutottunk. Kiderült, hogy mi a legjobb kombináció ahhoz, hogy mindenki kihozza magából a maximumot.
Az olimpiai játékok megrendezése mellett gyakran hangoztatott érv a hazai pálya előnye és ennek köszönhetően a hazai sportolók által nyert kiugróan magas éremszám. A hazai pálya jelentette előny számos forrásból fakadhat. A rendező ország részvételi költségei minimálisra csökkennek, sportolóik az igényeikhez igazított létesítményekben versenyeznek és készülhetnek fel, ők a hazai közönség előtt motiváltabbak, és a bírók hajlamosabbak a hazai sportoló vagy csapat javára dönteni. Korábbi tanulmányok szerint, részben a hazai olimpiák előtt a sportra fordított kormányzati források növekedése miatt, a házigazda ország jellemzően 1,8 százalékkal több érmet nyer korábbi teljesítményéhez képest. Mostani kutatásunkban arra keressük a választ, hogy ez a hatás valóban általánosan létezik, vagy csak egy-egy, kiemelkedően sikeres olimpiai rendező országnak köszönhető ez a magyarázat?
A klímaváltozás mára egyértelműen tapinthatóvá vált. A nyári hőhullámok, állóvizeink kiszáradása, vagy éppen az enyhe telek egyre gyakoribbak lesznek. De valóban mindenhol és mindenki ezt érzi? Hogyan viszonyulunk a klímaváltozáshoz? Kinek a feladata tenni ellene? Vajon elkezdtük az alkalmazkodást?
Továbbra is nyitott kérdés, hogy egyes térségek miért képesek jobban ellenállni a gazdasági sokkhatásoknak és tudnak új növekedési pályákat kialakítani, míg mások nem. Kutatásunkban megmutattuk, hogy a technológiai tudás kombinálásának hálózatai 269 európai nagyvárosi térségben eltérő mértékben ellenállóak a technológiák véletlenszerű és célzott kiiktatásával szemben. Ez a technológiai hálózati robusztusság összefügg azzal, hogy ezek a régiók képesek voltak-e fenntartani a foglalkoztatási rátáikat a 2008-as globális gazdasági válság kibontakozása során.
Mint köztudott, a kínai Contemporary Amperex Technology Ltd (CATL) gigaberuházást tervez Debrecenbe. A projekt nemcsak a mérete, hanem a vele kapcsolatos lakossági ellenállás miatt is többször került a médiafigyelem középpontjába. A debreceni gyár lesz a CATL második beruházása Európában, az első tavaly kezdett működni a kelet-németországi Arnstadt városa mellett. A német gyár méretei hatalmasak, de eltörpülnek a Debrecenbe tervezett üzemhez képest.
Magyarországon a legszigorúbb a munkanélküli ellátás az egész Európai Unióban és a kormány még a koronavírus okozta válság alatt sem volt hajlandó a jogosultsági idő növelésére. Pedig korábbi magyar példa mutatja, hogy egyes esetekben még úgy is lehet több ellátást adni az embereknek, hogy az elhelyezkedés idő hossza egyáltalán nem nő.
Az utóbbi években a kapcsolati hálók elemzése egyre népszerűbbé vált a tudományos életben is. A testvérvárosi kapcsolatok Európában az 1900-as évek elején alakultak ki, majd a második világháborút követően világszerte elterjedtek. Ezek a eredetileg a kulturális megértésre és a polgári diplomácián keresztüli békére épültek, azonban a mai társadalomban átalakulóban vannak. Hiszen a testvérvárosi kapcsolatok kialakításában a nemzetközi jelentőségű nagyvárosok és a makroregionális központok nagy lehetőséget látnak a versenyképességük megtartására. Jelenleg azonban a testvérvárosi partnerségek között nincsen tudatos kelet-közép-európai- és tervszerű együttműködés. A testvérvárosi partnerségek elsősorban a kontinens kisnagyvárosaiban a közép-európai földrajzi régióban, azon belül pedig magyar, lengyel és román városok között koncentrálódnak.
Ahogy a diplomás fiatalok aránya emelkedik, egyre több diplomás az első a családjában, aki egyetemre megy. Az írásban bemutatott kutatás azt vizsgálja, hogyan alakulnak az elsőgenerációs diplomás fiatalok bérei a karrierútjuk elején azokhoz a diplomás fiatalokhoz képest, akiknek már a szülei is diplomát szereztek.
Sorsdöntő év előtt áll Törökország. 2023. júniusában egyszerre lesz parlamenti és köztársasági elnöki választás, ami több szempontból is meghatározó a 86 milliós Törökország életében. Nemcsak azért, mert a választók ezúttal romló gazdasági körülmények és vágtató infláció mellett fogják megítélni a több mint 20 éve kormányzó AKP vezette koalíció, és vezetőjének, Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök tevékenységét, de az időpontja miatt is: 1923. október 29-én kiáltották ki a modern Törökország köztársaságot, így a mostani választások egybeesnek az ország létrejöttének 100. évfordulójával is.
2022 novemberében az Európai Unió Törvényszéke elutasította a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés szervezőinek az Európai Bizottság azon döntése elleni keresetét, amely szerint a brüsszeli testület nem tesz lépéseket új uniós jogszabályalkotásra a nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében. A keretszabályozási javaslatcsomag az európai kisebbségek védelme érdekében nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politika területén, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén tesz javaslatot további intézkedésekre vonatkozó uniós jogalkotásra.
Az 1997-ben megválasztott lengyel kormány több reformot is végrehajtott, ezeknek egyike volt az 1999-es oktatási reform. A reformnak három célja volt: növelni az iskolázottságot a lakosság körében, mindenkinek egyforma esélyeket biztosítani az oktatásban, és javítani az oktatás minőségét. Az új lengyel oktatási rendszer legfőbb sajátossága az volt, hogy a korábbi nyolc évfolyamos általános iskolát felváltotta egy hatéves általános iskola és egy hároméves – alsó középfokú szintnek megfelelő – alsó gimnázium. Korábban többkutatás is megmutatta már, hogy a reform pozitív hatással volt a lengyel diákok PISA-eredményeire, illetve csökkentette az iskolák közötti tesztpontszámbeli különbségeket. Most, hogy elég idő eltelt már a refom óta, meg lehetett vizsgálni a reform hosszú távú hatásait is. Nemrégiben publikálteredményeink azt mutatják, hogy az elhelyezkedési esélyekre és a bérekre is jó hatással volt az új iskolarendszer, különösen a fiatalabbak, pályakezdők körében.
A gyorsuló hazai inflációt nyilvánvalóan táplálja, a reálgazdasági növekedés visszaesését súlyosbítja Oroszország Ukrajna elleni háborúja és az arra válaszul bevezetett gazdasági szankciók is. Azonban némi utánagondolással beláthatjuk, hogy e káros folyamatok mögött vannak más fontos okok is, sőt, elsősorban azok vannak. És pontosan a fordítottja igaz annak az állításnak, hogy a szankciók többet ártanak nekünk – az Európai Unónak vagy csak Magyarországnak –, mint a célba vett Oroszországnak.
Napjainkban egyre több országban szab gátat a társadalmi mobilitásnak a jó gazdasági potenciállal rendelkező területek és városok lakáspiacának telítettsége, illetve a magas ingatlan és albérletárak. Az ilyen típusú korlátokat azonban némileg mérsékelhetik az egyének társas hálózatai. A cikk alapjául szolgáló tanulmány egy, a lakhatási probléma által különösen terhelt ország, Svédország részletes adatait felhasználva hoz bizonyítékot a személyes kapcsolathálózatok fontosságára. Egy adott személyt és egy hozzá tartozó tetszőleges célpontot kiválasztva nagyobb valószínűséggel figyelünk meg költözést, amennyiben az egyénnek (közeli vagy távoli) rokona, egyetemi szaktársa vagy volt kollégája lakik ott. A kimért hatások különösen erősek, amennyiben nehezen elérhető célpontokra, vagy rosszabb háttérrel rendelkező egyénekre fókuszálunk. A kapcsolathálózatok segíthetnek a társadalmi mobilitás elősegítésében.
A háziorvosi ellátásnak fontos szerepe van a lakosság egészségi állapotának javításában, a betegségek korai felismerésében. Számos nemzetközi tanulmány igazolja (pl. Chang és szerzőtársai 2011 és Macinko és szerzőtársai 2007), hogy a háziorvosi ellátás pozitív hatását a lakosság egészségére. Ugyanakkor a háziorvosok hiánya globális egészségügyi probléma, elsősorban vidéki területeken. Fejlődő és fejlett országok egyaránt próbálnak megoldást keresni a házirovoshiány csökkentésére (WHO 2010), többek között oktatási programokkal és pénzügyi ösztönzőkkel. Jelen írásunkban a magyarországi háziorvosi letelepedési támogatás hatását elemezzük, előzetes eredményeink a KRTK-KTI holnapján elérhető műhelytanulmányunkban olvashatók.
Október 21-én soha nem látott összefogás volt az óvodai dolgozók között, amikor is több mint 700 óvodapedagógus állt bele az egységes polgári engedetlenségbe és szervezett sztrájkot vagy flashmobot. Az eddig példátlan összefogás mértékén túl a hír azért is fontos, mert az óvodapedagógusok eddig viszonylag „láthatatlanok” voltak a pedagógusok, a velük szolidaritást vállaló szülők és a tágabb társadalom megmozdulásaiban. Pedig körükben a tanárokéhoz mérhető a szakemberhiány, és hasonlóan alacsony bérért és kedvezőtlen munkakörülmények között dolgoznak. Mindeközben mára globálisan, értékrendtől és politikai hovatartozástól függetlenül elfogadott nézet, hogy a gyermekekbe való befektetés a társadalom jövőjének a záloga. Miért vannak mégis e befektetés legfőbb megvalósítói, a pedagógusok, ilyen kedvezőtlen helyzetben? Pontosan milyen tényezők állnak a pedagógusok csoportján belül eddig láthatatlan óvodapedagógusok elégedetlenségének hátterében?
