Ha nem akartok kétsebességes Európai Uniót, márpedig én sem akarok, akkor mielőbb vezessétek be az eurót és ehhez kétféle anyagi ösztönzőt is társítunk - lényegében ezt ajánlotta fel az eurót még nem használó, jórészt keleti tagállamok számára mai beszédében Jean-Claude Juncker. Az Európai Bizottság elnöke azonban az ösztönzőket egy olyan döntéshozatali reformon keresztül szeretné elérni, ami nagyon messzire vezet. Éppen ezért nem csak az tűnik erősen kérdésesnek, hogy a magyar kormány partner-e az egész kezdeményezésben, hanem az is bizonytalan, hogy a mostani eurózóna-tagok tetszését elnyeri a javaslat.

Az EU-integráció mélyítési irányairól és a magyar euróbevezetés esélyeiről is részletesen szó lesz az október 5-i Budapest Economic Forum konferenciánkon. További részletek:


Az EU következő közös költségvetésében lenne egy nagyobb fejezet azoknak, akik már az eurót használják, illetve a csatlakozásban gondolkodóknak egy külön technikai és pénzügyi eszközt is felállítanának - ez volt az a két konkrét javaslat Juncker mai beszédében, amik tulajdonképpen az euróbevezetésért cserébe korábban már bedobott "visszautasíthatatlan ajánlatnak" felelnek meg. (A két ösztönző "cukorka" akár egyként is felfogható, hiszen az ajánlat egyrészt az euróbevezetést segítené, másrészt a pénzcsere után adhatna plusz forrásokat.)

A Bizottság elnökének javaslatcsomagja lényegében elutasítja a mostanában divatos, és az új francia elnök által nyíltan is szorgalmazott kétsebességes, kétféle intézményrendszerrel (külön eurózóna parlament és büdzsé) működő EU modelljét, amitől a magyar kormány idegenkedik, a lengyel elnök pedig egyenesen az EU összeomlását látta általa.

Az egysebességes, egységes Európai Unió javaslata tehát megnyugvást válthat ki a kelet-közép-európai országokban, de ez a gyakorlatban azt is jelenti, amit Juncker ki is mondott a beszédében:

az euró az Európai Unió egészének egységes fizetőeszköze.

Ez tehát azt jelenti, hogy mindenkinek minél előbb be kellene vezetnie a közös pénzt, így Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak, Romániának, Bulgáriának, Horvátországnak lépnie kellen. (Sőt a pénzcserét népszavazással blokkoló Svédországnak is, a dánok végleges felmentést kaptak, a britek pedig úgyis kilépnek). Juncker a beszédében egyébként egy irreális céldátumot is megemlített (a 2019. március 30-i speciális EU-csúcsig mindenki legyen tag), de ettől függetlenül nagyon érdekes, mondhatni trükkös az, amit a kétféle anyagi ösztönző eléréséhez javasol: reformáljuk meg az EU-büdzsé bevételi oldalát, ahhoz pedig a döntéshozatali mechanizmust.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy
az EU-szerte összehangolt társasági adóalapon, áfarendszeren, a digitális iparra és a pénzügyi szolgáltatásokra kirótt adón keresztül pumpálnák fel az EU büdzséjét, hogy a több célra többet lehessen elkölteni és az euróbevezetést is vonzóbbá lehessen tenni.


Mindezt pedig úgy javasolja elérni Juncker a minapi bírósági kvótaper eredménye után (ami kimondta, hogy jogszerű volt a minősített többségű döntéssel rákényszeríteni az ellenállókra a kvótát), hogy az eddigi egyhangú szavazás helyett térjen át az Európai Tanács a minősített többségű szavazásra, amire egyébként az Alapszerződés biztosít lehetőséget. Ehhez "mindössze" arra lenne szükség, hogy minden állam -és kormányfő bólintson rá erre az új döntéshozatali mechnizmusra (aztán a dolgok technikai részét a Miniszterek Tanácsában már elintéznék minősített többséggel).
Ez azonban rendkívül messzire vezető témák előtt nyitná ki az utat, illetve a döntéshozatalt és éppen emiatt erősen kérdéses most, hogy a magyar kormány bevállalná-e ezt az utat.
Az ilyen jellegű döntéshozatal ugyanis a gyakorlatban afelé mutat (amint azt a bevételi oldali reformról kiadott Monti-jelentés alapján már vázoltuk év elején), hogy
  • Nagyon valószínű, hogy a 9%-os, az EU-ban legalacsonyabb társasági adókulcsot fel kellene emelünk és így az európai (és globális) adóverseny adókulcsokon keresztüli "lába" megszűnne. Emellett az egységes adóalap, illetve a kedvezményrendszer egységesítése a versenyelőny másik "lábát" is kiütheti. Nem véletlen, hogy már év elején kifejezte ellenállását a tervvel kapcsolatban a Nemzetgazdasági Minisztérium, pontosabban azt közölte, hogy "a magyar álláspont szerint egyelőre nincs szükség új saját források bevezetésére".
  • Az egységes társasági adórendszerrel kapcsolatos Monti-javaslat a magyar büdzsé bevételeit akár meg is növelhetné, a magyar kormány ugyanakkor többször deklarálta már, hogy a társaságiadó-verseny élén kíván állni, ezzel csábítva a tőkét az országba - az erről való lemondásra bizonyára igen nagy extra támogatásért lenne hajlandó.
  • A magyar büdzsé bevételeit növelheti egyébként a Juncker által szintén megemlített új adóteher a digitális iparra, illetve a pénzügyi tranzakciókra is.
  • A Bizottság elnöke azonban a bevételi oldali reformok között az egységes áfa-rendszerre áttérést is megemlítette, márpedig egy ilyen javaslat inkább csökkentené a magyar büdzsé bevételeit, hiszen a normál magyar áfa-kulcs (27%) a legmagasabb az EU-ban és domináns bevételi forrása a magyar államháztartásnak.

Az NGM fenti, idén januári álláspontja tehát általánosan elutasító jellegű volt minden, a közös EU-s büdzsé bevételi oldalát érintő reformmal kapcsolatban. Van azonban egy ennél sokkal frissebb, múlt pénteki információ is, amely szerint a kormány összességében nyitott a Monti-féle javaslatok tételes megvitatására, igaz az nem ismert, hogy az egyes javaslatokra pontosan mit mond a kormány.

Márpedig elég gyorsan ki kell majd nyilvánítani, hogy az eurót még nem használó országok kormányai hogyan állnak az EU közös költségvetése bevételi oldali reformjához, gyakorlatilag ahhoz a jogukhoz, hogy jórészt saját hatáskörben alakíthatják ki az adórendszerüket. Ha ugyanis kellően rugalmasak, akkor erre építve a Bizottság olyan EU-s költségvetést tud majd 2018 májusában ajánlani, ami a kétféle beépített "cukorka" miatt kellően vonzó lehet arra is, hogy ezek a tagállamok bevezessék az eurót is.
Trükkös tehát ez a megoldás, ami a tagállami szuverenitás kérdését is húsba vágóan érinti,
de nem csak itt, hanem azzal is, hogy a pénzcsere után egy közös eurózóna pénzügyminiszter szorgalmazná és ellenőrizné majd az adott tagállamokban a gazdasági és pénzügyi reformok végrehajtását.

Juncker egyébként még ennél is messzebbre mutató javaslatot is tett: a minősített többségi döntéshozatalt az EU egységes külpolitikája megteremtése érdekében is gyakorolni kellene. Márpedig ha ez sikerülne, akkor az olykor különutas magyar külpolitika szárnyait is jócskán le tudná nyesni Brüsszel (azt persze nem lehet tudni, hogy egyszerre vezetnék-e be a minősített döntéshozatalt az adóügyi és külügyi témákra is, vagy a két területen bekövetkező döntéshozatali változásokról eltérő időpontban szavaznának az állam- és kormányfők).

A fentiekből egyelőre tehát az látszik:
ha nem akarunk az EU perifériájára szorulni, akkor erre megvan a lehetőségünk: vezessük be az eurót, és ehhez kétféle "cukorkát" is felkínálnak.
Ezek mérete azonban valójában a tagállamok befizetéseitől függ, az pedig attól, hogy mennyire rugalmasak a szuverenitásuk lényeges részét érintő adópolitika terén. Kicsit róka fogta csuka helyzet ez, de a következő hónapokban mindenképpen el kell ebből mozdulni.

Címlapkép forrása: PATRICK HERTZOG / AFP