Egyre több jel mutat arra, hogy a következő fél-egy évben egy visszautasíthatatlannak mondott ajánlatot kap Magyarország és emiatt kimozdul a holtpontról az euróbevezetésünk témája. A német-francia tengely őszre várhatóan kitalálja, hogy pontosan milyen (pozitív és negatív) ösztönzőkkel kívánja a szorosabb integráció felé terelni a vonakodó tagállamokat. Egy friss felmérés szerint egyébként a magyarok egész "barátian" állnak a pénzcsere kérdéséhez.

Elemzésünk legfontosabb üzenetei:
  • Az EU és az eurózóna billegős helyzetéből az integráció mélyítésén keresztül vezet a kiút
  • Ez egy belső mag kialakulásához vezethet, és aki kimarad ebből, az a lemaradást/perifériára sodródást kockáztatja gazdasági értelemben és politikai érdekérvényesítő képességben is
  • Őszre kirajzolódhat, hogy milyen ösztönző (és retorziós) elemekből álló visszautasíthatatlan ajánlatot kaphat a régió, hogy vezesse be az eurót
  • Leghamarabb 2021-től lenne reális a pénzcserénk, azaz éppen akkortól, amikor elindulna a következő 7 éves uniós költségvetési ciklus
  • Az eurózónával (azon belül?) kialakuló új mag segíthet Magyarországnak a globalizáció kihívásainak leküzdésében és pénzügyi védelmet, illetve anyagi ösztönzőket (EU-pénzek) is nyújthat
  • Ezzel együtt a monetáris szabadságot fel kellene adni, és az erősödő gazdasági koordináció a magyar reformterveket is lényeges korlátok közé terelheti
  • Magyarországnak az euróbevezetéshez szükséges gazdasági mutatók terén nem sok erőfeszítést kellene tennie, a lakosság többsége pedig európárti
  • Így a formálódó visszautasíthatatlan ajánlat elsősorban politikai síkon okozhat dilemmát Magyarországon
  • Ha eldöntjük, hogy bevezetjük az eurót, a 2025-ig terjedő nagy átalakítások első fázisát még "külső szemlélőként" nézzük végig, de a 2020-2025 közöttre vázolt változások aktív alakítói lehetünk.




Az utóbbi hetekben nagyon fontos megjegyzéseket mondott az Európai Bizottság két uniós biztosa, amelyek magyar szempontból is figyelemre méltóak:
  • Május 31-én Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi biztos egy uniós vitaindító anyag bemutatásakor azt mondta: ősszel visszautasíthatatlan ajánlatot készülnek tenni azoknak, akik már az EU tagjai, de az eurót még nem vezették be, mert azt szeretnék, hogy idővel mindenki legyen a fizetési övezet része. A félreértések elkerülése végett hozzátette: "Mi a Bizottságban nem maffia modell szerint működünk".
  • Június 9-én Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztos azt mondta egy budapesti eseményen: annak a jeleit látja, hogy "az eurózóna egyfajta központtá jelölődik ki", és "ez olyan gazdasági kényszereket eredményez, amely a tagállamok számára vonzóvá teszi a csatlakozást".


De hogyan tudnák ezt elérni az európai intézmények? Milyen ajánlati (ösztönző és retorziós) csomag kell ahhoz, hogy az évek óta vonakodó kelet-közép-európai tagállamok változtassanak álláspontjukon és elkezdjék a felkészülést a monetáris szabadság feladását jelentő pénzcserére?

Ösztönző csomag - Nagy dilemmában a kormány


A fent említett május végi, a gazdasági és monetáris unió elmélyítését felvázoló vitaindító anyagban benne van (a sorok között) néhány ilyen tényező, ami valóban erős ösztönzőként hathat az eurózónán kívüli EU-tagokra:
  • Egy nagy gazdasági és pénzügyi blokk hatékonyabban tud fellépni a globalizáció kihívásaival szemben és a blokk tagjai az egymás közötti kereskedelemben az árfolyamkockázattal sem szembesülnek. Mivel Magyarország a világ egyik legnyitottabb gazdasága, ezért ez a szempont kiemelten fontos.
  • Egy nagy fizetési övezet kellő véderőt tud adni baj esetén: konkrét gazdasági és pénzügyi stabilizáló eszközökkel tud segíteni például a bankbetéteseknek, vagy a munkanélkülieknek
  • Konkrét, a gazdasági fenntarthatóságot segítő célokra adna jelentős EU-pénzeket (ösztönzés), illetve bizonyos feltételek teljesítése esetén fizetnék ki a fejlesztési forrásokat (feltételekhez kötés).

A vitaindító anyag az Európai Bizottság öt forgatókönyvéből a "többsebességes EU" szcenárióhoz áll legközelebb. Sajtóinformációk szerint maga az Európai Bizottság elnöke, az új francia elnök és a tavaszi megszólalások alapján a német kancellár is erre hajlik: ebben "mindenki azt csinál, amit akar", így a szorosabb integrációra törekvők egy belső magot alkothatnak, a többiek pedig ki/lemaradhatnak.

Az eddiginél is látványosabban többsebességes EU képe azonban láthatóan komoly dilemma elé állítja például a magyar kormányt is, hiszen úgy tűnik, hogy aki kimarad, az a lemaradást, a perifériára sodródást kockáztatja gazdasági értelemben és politikai érdekérvényesítő képességben egyaránt:

  • Május közepén Takács Szabolcs, a Miniszterelnökség uniós ügyekért felelős államtitkára azt mondta: "A kétsebességes Európával kapcsolatos magyar álláspont változatlan... alapvetően ez az Európai Unió végét jelentené".
  • Június közepén Orbán Viktor kormányfő a parlamentben egyrészt arra figyelmeztetett, hogy az Európai Bizottság által közzétett többféle vitaindító anyag (pl. a globalizációról szóló) alapján az EU át fog alakulni, másrészt azt is mondta: egyelőre még a kormány sem látja, hogy ez jó, vagy rossz lesz-e Magyarország számára. Az viszont biztosra mondta, hogy ősszel, a német választások után súlyos témákról komoly viták fognak zajlani, a következmények pedig hosszú távúak lesznek.

Kiket csábítanának be az eurózónába?


Amint az alábbi ábrán látszik: a 28 uniós tagállamból 19 már bevezette az eurót, a sárgával jelölt 9 tagállam pedig saját fizetőeszközt használ. Ebből a 9-ből két tagállamnak, a dánoknak és az EU-ból is kilépni készülő briteknek joga van kimaradni az eurózónából (opt-out), a többiek a belépéskor vállalták, hogy országukat felkészítik az eurózónára és ezután belépnek. Határidő azonban erre nincs.

A 2004-ben EU-taggá váló 10 országból 7 már bevezette az eurót, így 340 millió ember napi szinten a saját országában is ezzel fizet. Az ösztönző jellegű csomag tehát a briteket és a dánokat leszámítva hét tagállamnak, köztük Magyarországnak, Csehországnak és Lengyelországnak készül. (Valójában a svédek helyzete sem tisztázott, hiszen ők népszavazással utasították el az eurót, így őket még annyira sem sürgeti senki, mint a többieket.)

Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot



Valami készül a háttérben


Az öt EU-integrációs forgatókönyvet bemutató anyag, illetve a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló májusi vitaanyag is elég egyértelműen emlékeztetett:
az EU vezetése arra számít, hogy idővel minden uniós tagállam csatlakozik az eurózónához, pontosabban ésszerűvé válik számára a csatlakozás.
Ha ez így van, és közben mind Merkel, mind Macron nyíltan elfogadja a "többsebességes" Európai Unió gondolatát, akkor érdekes kérdés, hogy mégis miért készülődnek Brüsszelben a visszautasíthatatlan ajánlatra.

Erre egyelőre nincs egyértelmű válasz, de valószínűleg azért, hogy az integráció most (akár alapszerződés módosítással) kialakítandó újabb lépcsőfokára minél többen egyszerre tudjanak fellépni. Így ugyanis hatékonyabb lehet az átalakítás annál, mintha a nagy átalakítások egy végeláthatatlan folyamatba csúsznak bele.

A gyors, néhány év alatt "lezavart" átalakuláshoz viszont valószínűleg kell egy kis nyomás (ösztönzés) azon tagállamokban, amelyek már régóta vonakodnak az euró bevezetésétől. A nyomásgyakorláshoz (ösztönzéshez) kapóra jöhet, hogy közeledünk a 2020 utáni újabb uniós költségvetési időszakhoz, és az annak feltételeit kialakító tárgyalásokhoz.

Ez a várható menetrend


Az EU-integráció mélyítése és ezzel együtt a többsebességes EU mellett kampányoló Macron hatalomra kerülésével összeállt a francia-német tengely és a két kormány által felállított munkacsoport már júliusban letesz egy javaslatot az asztalra a lehetséges irányokról és megoldásokról.

Azt, hogy mire készül az Európai Bizottság, a 2020 utáni közös uniós költségvetési keretről szóló vitairatból (két héten belül várható), Juncker szeptember eleji nagy értékelő beszédéből, illetve a szeptemberi német választások után felgyorsuló német javaslatokból válik világossá. A jelenlegi tervek szerint a decemberi EU-csúcson már el is dönthetik a tagállamok, hogy milyen integrációs úton haladjon tovább a közösség.

A tervek "szövögetése" szempontjából mindenképpen biztató, hogy az eurónak a 15 éves működése alatt folyamatosan stabil volt a népszerűsége, sőt: az utóbbi években még nőni is tudott, miközben a szélsőséges, az euróból kilépéssel kampányoló pártok népszerűsége is nőtt több tagállamban.

A régiónkban is elindult a gondolkodás


A fenti jelek láthatóan nemcsak idehaza, hanem a régió többi országában is elindították a gondolkodást az EU-integrációról és az esetleges euróbevezetésről. Ez persze érthető, hiszen a kicsi, nyitott régiós országoknak lehet az az érdeke, hogy egy megerősödő gazdasági tömbtől megkapják a kellő védelmet és közben az egymás közti tranzakciókban kiküszöböljék az árfolyamkockázatot. A másik oldalról viszont ez a folyamat, a gazdaságpolitikai koordináció erősítése, a nemzeti szuverenitás gyengülését, illetve az önálló monetáris politikáról való lemondást is jelentené.

Erre a dilemmára adná Brüsszel a "visszautasíthatatlan ajánlatot" és talán nem véletlen, hogy május végén, még Jean-Claude Juncker bizottsági elnök prágai látogatása előtt a cseh kormányfő hirtelen elővette a tabunak számító euróbevezetés kérdését. Fontos persze hozzátenni, hogy az ősszel várhatóan kormányfővé váló politikus, Andrej Babis, a napokban nyíltan arról beszélt: továbbra is ellenzi a pénzcserét.

A csehek a német-francia tengellyel tartanak, nem a V4-ekkel


"Bármilyen eredmény legyen, Csehország közelebb fog kerülni Németországhoz és Franciaországhoz, és távolodni a visegrádiaktól. A közvéleménynek legalább a 80 százalék inkább a "mag-Európához", mintsem a Visegrádi Együttműködéshez akar tartozni. Ennek egyik jele volt a 2015-ben létrehozott "slavkovi háromszög" Bécs, Pozsony és Prága részvételével" - többek között ezt hangsúlyozta a múlt heti Heti Válasznak adott interjúban Lékó István, Csehország harmadik legnagyobb példányszámú jobbközép, konzervatív napilapjának, a Lidové novinynak, felvidéki származású főszerkesztője. Az Orbán Viktorral másfél éve interjút készítő főszerkesztő azt is hozzátette: "A csehek úgy tartják, hogy nem a közép-európai, hanem a nyugati kultúrkör tagjai."

A leendő kormánykoalíció összetételétől függetlenül a gazdasági érdekek Brüsszel, Berlin, Párizs, vagyis még jobban a "mag-Európa" felé tolják majd Prága szekerét, a politikát pedig a gazdaság határozza meg" - vázolta Lékó az interjúban és mindezt úgy, hogy a napilap a miniszterelnökségre készülő Andrej Babis tulajdona, Lékó pedig évtizedek óta barátja Babisnak. Lékó még egyszer ráerősített az interjúban: "Csehország a német-francia uniós maghoz tartozónak tekinti magát, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia viszont inkább az EU perifériája. A nagy politikai konglomerátumok sajátja, hogy a perifériák sok esetben a központtól eltérően viselkednek."


Az Európai Bizottság euróért is felelős alelnöke, Valdis Dombrovskis, egyébként június elején Szófiában járt, éppen ott, ahol egyre határozottabban pedzegetik, hogy be szeretnének lépni az euró előszobáját jelentő ERM-II árfolyamrendszerbe (a bolgár leva már régóta az euróhoz kötött).

Nőtt az euró magyarországi támogatottsága


Az euró növekvő népszerűsége egyébként nemcsak az eurózónában, hanem a minap közzétett Eurobarometer felmérés szerint Magyarországon is látható.
  • az emberek 57%-a érzi úgy, hogy jól informált az euróval kapcsolatban
  • A magyar lakosság látja a legpozitívabbnak az euró lehetséges hatásait: az emberek 64%-a szerint a közös devizát használó országok jól jártak a bevezetéssel (Csehországban ugyanez az arány csak 49%, míg a lengyeleknél 56%)
  • A magyarok 48%-a szerint összességében kedvező lenne az országnak a csatlakozás (44% szerint kedvezőtlen, azaz erős a megosztottság), ha viszont a személyes életükre gyakorolt hatásról kérdezték: akkor 51% számított kedvező és csak 38% kedvezőtlen hatásokra.
  • A magyarok 57%-a támogatja az euróbevezetést (14% teljesen, 43% inkább támogatja) és csak 39%-a ellenzi (29% inkább ellenzi, 10% teljesen elutasítja, utóbbi 10%-nál csak Romániában mértek alacsonyabb arányt, miközben a csehek 40%-a teljesen ellenzi a pénzcserét)

    Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot

  • A fenti bizakodó hozzáállással ellentétben a magyarok legnagyobb része (45%-a) úgy gondolja, hogy még 5-10 évet várni kell, mire be tudjuk vezetni az eurót. Az ugyanakkor árulkodó, hogy a válaszadók harmada szerint erre sosem kerül sor.

Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot

2021-től jöhetne a pénzcsere


A magyar lakosság tehát összességében bizakodóan áll az euróbevezetéshez, de ezzel együtt úgy gondolja, hogy még távol vagyunk ettől. Utóbbit változtathatja meg az említett visszautasíthatatlan ajánlat.


Navracsics a beszédében azt is rögzítette: a három visegrádi országban lényegében csak politikai akarat szükséges a pénzcseréhez, mert a gazdasági indikátorok döntő többségének már most is megfelelnek az országok.

Ez valóban így van, de azt is rögzíteni kell: a pénzcserétől a jelenlegi szabályok szerint legalább 3 évre vannak még a térségi országok, hiszen előbb be kell lépni az euró előszobájába (ERM-II árfolyamrendszer), ahol két évet el kell tölteni, és a szükséges egyeztetések ezen felül is elvihetnek még egy évet.
Így ha megszületik a politikai döntés az euróbevezetésről, akkor is leghamarabb 2021-től tudna megtörténni a pénzcsere.


Azaz éppen akkortól válhatnánk leghamarabb eurótaggá, amikortól a jelenlegi tervek szerint elindul a következő hétéves uniós keretköltségvetés. Lehet úgy alakítani a szabályrendszert, hogy az eurózóna tagjai számára kedvezőbb legyen a pénzfelhasználás, mint a kívül maradók számára.


Felemás helyzetben van az övezet


Mielőtt még túlságosan belelovalnánk magunkat abba, hogy Magyarországon néhány év múlva euróval fogunk fizetni, érdemes megnézni, hogy a vitaindító anyag szerint most hogyan áll a gazdasági és monetáris unió, és két fázisban, 2025-ig milyen lépéseket kellene megtenni ahhoz, hogy a jelenlegi felemás helyzetből megerősödve tudjon kijönni. A felemás helyzet és az ebből adódó sérülékenység úgy értendő, hogy:
  • a közös monetáris politika mellett hiányzik a közös költségvetési politika
  • a gazdaságpolitikák koordinációját célzó Európai Szemeszter pedig túlságosan bonyolult és korlátozott hatásfokú
  • erősítésre szorul az eurózóna fiskális koordinációjában a döntéshozatal átláthatósága és a demokratikus elszámoltathatóság.

Mik az első lépések?


A vitaanyag hangsúlyozza, hogy csak lehetséges utakat vázol fel két fázisban 2025-ig (2017-2019 és 2020-2025), nem diktátumról van szó. Azt mindenesetre kiemeli: ahhoz, hogy a nagy vívmány, az uniós közös piac a továbbiakban is jól működjön, az emögötti fizetési övezetnek is belátható időn belül jól kell működnie. Ennek eléréséhez jól átgondolt, egymásra épülő lépések kellenek.

Az első és legfontosabb feladatcsomag az anyag szerint a pénzügyi unió kiteljesítése, ami az alábbi teendőket takarja:
  • Csökkenteni kell az eurózóna pénzügyi sérülékenységi kockázatait és meg kell erősíteni a bankokat. Ehhez már tavaly megszületett egy banki szabályozási csomag, ami csökkenti a működési kockázatokat, de a nem-teljesítő hitelállományok kezeléséhez is egy egységes stratégiáról kell határozni. Ennek a felügyeleti, a másodpiaci kereskedési, a fizetésképtelenségi és átstrukturálási kérdéseket is rendeznie kell.
  • A bankuniót is ki kell teljesíteni. Ezen a téren kedvező az adófizetők szempontjából, hogy az egységes bankfelügyeleti rendszer (SSM) és az egységes szanálási rendszer (SRM) már adott, az emögötti szanálási alap pénzügyi feltöltése pedig már zajlik (2025-ig tart). Dűlőre kell azonban még jutni az európai betétbiztosítási mechanizmusról és azt teljesen működésbe kell hozni 2019-ig, hogy eurózóna-szerte a betétesek egységes szabályrendszer szerint történhessen.
  • A tőkepiaci uniót még ki kell alakítani. Ennek célja, hogy eurózóna szerte a lakosság és a vállalati szektor, beleértve a startupokat és a nagyobb infrastrukturális projekteket is, egységes, támogató keretek mentén juthasson finanszírozáshoz (hitelek). A cél az, hogy 2019-ig mindez megtörténjen és ennek kialakítása már folyamatban van, ahogy az egységes tőkepiaci felügyeleti rendszer kialakításának vizsgálata is.
  • A banki és tőkepiaci unión túli feladatok. A válság jól rávilágított arra, hogy milyen problémákhoz vezet az, ha egyes országok bankrendszere nagyrészt a saját államot finanszírozza. A cél itt főként az, hogy ezt a kapcsolatot gyengítsék úgy, hogy a banki mérlegek diverzifikálását ösztönző elemeket erősítik. (Ennek egyik lehetséges módja lenne, hogy a tagállamok államadósságait valamilyen közvetett módon összecsomagolják. Ez egyfajta közös garanciavállalásra hasonlítana, ami ugyan még nem eurókötvény, de közelítene ehhez. Megjegyzendő, hogy az eurózóna államainak finanszírozására szolgáló közös eurókötvény bevezetését Macron és Merkel a közelmúltban többször elvetette, ezért ez még egy képlékeny tervnek tűnik.)

Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot



Az első fázis öt főbb feladata 2019-ig


Az előző táblázatban vázolt feladatokon a javaslat szerint 2019-ig túl kell lennie az eurózónának, de amint látszik: ez az alábbi táblázatnak csak a bal oldalát jelenti. Ezzel párhuzamosan ugyanis a gazdasági és monetáris unió elmélyítése (jobb oldal) terén is további számos feladatot kellene végrehajtania a közösségnek 2019-ig. Az alábbi csomag végrehajtása Magyarországot még bizonyára "külső szemlélőként" érné, de ha valóban eurzóna tagságra törekszik 2021 körülre, akkor az alábbi lépések mégis idővel húsbavágóan fontossá fognak válni:
  • Erősíteni kell a gazdasági és szociális konvergenciát a fizetési övezetet adó országok között. Ennek oka, hogy a még mindig meglévő fejlettségi különbségek az euró stabilitását is veszélyeztetik. Ehhez erősíteni kell a gazdaságpolitikai koordinációt, amelyhez a már létező Európai Szemeszter nevű keretrendszert tovább kell erősíteni (pl. a Szemeszter keretében kiadott országspecifikus ajánlásokat jobban figyelembe kell vennie a tagállamokban tervezett reformok során és mindehhez kötődne az EU-pénzek kifizethetősége is). A szuverenitási kérdéseket tovább bonyolítja, hogy miközben a tagállamok kezében maradna az adórendszer kialakításának a joga, el kellene mozdulni az egységes társasági adóalap számítási szabályok felé, emellett pedig a szociális jogok európai pillérének szabályai a munkapiaci és jóléti juttatások rendszerében hozna egységes kereteket és velük együtt megkötéseket.
  • Az eurózóna "biztonságos eszköz" konstrukcióról szóló vitákat le kell folytatni. Bár az alábbi táblázat ezt konkrétan nem tartalmazza, de a vitaanyag szövege már a 2019-ig szóló feladatok között sorolja fel ezt. Az eurózóna GDP-jének és pénzügyi piacainak mérete összemérhető az Egyesült Államokéval, de nincs olyan egységes "biztonságos eszköz", mint az amerikai államkötvény. Emiatt ki kell fejleszteni egy új pénzügyi eszközt ("eurobond"), ami az adósságkibocsátás eszköze lehetne és ezzel együtt szintén képes lenne gyengíteni az egyes országok bankrendszere és a saját állam közötti kapcsolatot. Az anyag nem részletezi az eurókötvény pontos funkcióját (az összes új adósságkibocsátást ebben vezényelnék le, vagy csak egy részét, illetve a kötelezettségvállalás hogyan nézne ki), de arra kitér, hogy mindez politikailag is rettentően érzékeny téma és félő, hogy az eladósodottabb országok egy ilyen instrumentum mellett, az erősebb tagállamok védelmét élvezve "hátradőlnének" és lazulna a fiskális elkötelezettségük.
  • El kell készülnie a 2021-től induló új uniós keretköltségvetésnek, azaz a pénzelosztási szabályrendszer minden, a többi törekvéssel is összhangban lévő részletéről meg kell állapodni. A szabályok körében cél: a pénzek kifizetését sokkal inkább össze kell kötni a tagállamokban szükséges (előírt?) reformokkal és az eurózóna szintjén meghatározott fejlesztési prioritásokkal. Az anyag egyelőre mindkét utat nyitva hagyja a strukturális és kohéziós pénzek kifizetése terén: vagy ösztönzik a tagállamokat, hogy meghatározott célokra használják fel a pénzeket, vagy meghatározott feltételek teljesítése esetén fizetik ki azokat. Ez tehát fontos terület például akkor, amikor arról beszélünk, hogy milyen visszautasíthatatlan ajánlatcsomaggal igyekeznek rávenni a még nem eurótagokat a csatlakozásra. Az anyag konkrétan azt is felveti, hogy az EU-pénzek felhasználása terén a tagállamok által vállalandó társfinanszírozási arányt rugalmasan, a tagállamok fiskális helyzetéhez, és a makrostabilitási szempontokhoz igazítsák. (Akiknek alacsonyabb a deficitje és gyorsan nőnek, emeljék meg a társfinanszírozási arányát, és fordítva.)
  • A tagállami makrogazdasági különbségek csökkentéséhez, a makrostabilitás erősítéséhez szükség van egy fiskális stabilizáló kapacitás kiépítésére. Az anyag felveti, hogy ez a 2020 utáni újabb közös uniós költségvetés egy része is lehetne (tehát az eurózóna tagállamok egy belső költségvetési keretet is elkülönítenének maguknak a főösszegen belül, ami szintén ösztönző lehet a kívülállóknak a belépésre!), de akár ezen kívül is. A kiépítendő fiskális kapacitás például segítene a tagállamokban zajló közberuházások befektetővédelmében (pl. hitelek, viszontgarancia segítségével) , azaz akkor se kelljen megállítani a finanszírozott nagyprojekteket, ha valamilyen fiskális sokk üt be az adott tagállamban. A fiskális kapacitás segíthetne a tagállamok munkanélküli ellátási rendszerének finanszírozásában is. Az anyag nem foglal állást a fiskális kapacitás felállításának finanszírozási módjában, de említi, hogy lehet tagállami GDP-arányos befizetés, tagállami áfa-, vagy tao-alapú befizetés is. A cél az, hogy ez az alap 2025-ig mindenképpen álljon fel, de emellett az anyag megemlít egy vészhelyzeti (rainy day) alapot is, amelyet szintén folyamatosan kellene feltölteni.
  • Erősíteni kell a demokratikus elszámoltathatóságot és a hatékony kormányzás módszereit. A feladatcsomag onnan indul, hogy el kell dönteni a tagállamok közötti együttműködés kereteit (EU szerződések, vagy kormányközi megállapodás, vagy ezek mixe), az állandó válságkezelési alap (ESM) alapszerződésbe való beemelését, majd az eurózóna és az azon kívüli tagállamok kapcsolatát. Emellett azt is el kell dönteni, hogy az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurócsoport feladata és döntéshozatali mechanizmusa hogyan tehető transzparensebbé (és a tagállami parlamentek felé elszámoltathatóvá). További feladat annak eldöntése és megoldása, hogy az eurózónát hogyan és ki képviseli külső fórumokon (pl. az IMF-ben), illetve a fiskális szabályrendszert (pl. Stabilitási és Növekedési Egyezmény) be kellene emelni az uniós alapszerződésbe, hogy jobban ki lehessen kényszeríteni.

Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot

A második fázis feladatcsomagja


Amint jeleztük, az első javaslatcsomag Magyarországot még bizonyára "külső szemlélőként" fogja érni, míg a második csomag tényleges kialakításában már aktív résztvevő lehet, ha 2021 körülre valóban bevezetnénk az eurót. Éppen emiatt fontos tehát azokkal a feladatokkal is tisztában lenni, amelyeket jelenleg a bizottsági vitaanyag a 2020-2025-ös időszakra vázol:
  • A pénzügyi unió kiteljesítése terén a tőkepiaci unió kiteljesítéséhez szükséges lépéseket tovább kell vinni, meg kell valósítani (pl. felügyeleti rendszer, egységes finanszírozási és biztosítási mechanizmusok). Működésbe kell hozni az egységes betétbiztosítási rendszert, el kell kezdeni a gyakorlatban működtetni az addigra kidolgozott európai "biztonságos eszközt" (közös eurókötvénykibocsátás), és ezzel párhuzamosan nyilván az így megvásárolható eszköz banki nyilvántartási szabályozását is ki kell dolgozni.
  • A gazdasági és pénzügyi unió elmélyítése gyakorlatilag továbbra is a makrostabilitási mechanizmusok körül forog: az előző fázisban kidolgozott rendszereket kell működtetni, megvalósítani és ezekkel együtt szükség van a stabilitási és növekedési egyezmény szabályainak egyszerűsítésére is.
  • A demokratikus elszámoltathatóság és a hatékony kormányzás feladatkörében olyan kérdésekről kell dönteni, hogy az addigra már megerősített Eurócsoport élére állandó, teljes állású vezetőt kell-e kinevezni, esetleg egy tanácsi formát öltő testületté léptessék-e elő magát az Eurócsoportot. Emellett dönteni kell arról is, hogy hogyan lehet még jobban megteremteni a testület elszámoltathatságát az Európai és a tagállami parlamentek felé. Rendkívül fontos továbbá azt is eldönteni, hogy az eurózóna pénzügyminiszterekből álló Eurócsoport hatáskörében (a fiskális tanácsok betagozódásával) létrejöjjön-e egy eurózóna közös kincstár, és például az bocsássa-e ki az addigra már kidolgozott keretekkel rendelkező "biztonságos eszközt" (közös eurózóna állampapírt). Az ilyen módon megerősített Eurócsoportnak logikus feladata lehet a fizetési övezeten belüli makrostabilitás szabályozása, és esetleg az állandó válságkezelési alap (ESM) feletti kontroll is, továbbá az Eurócsoport vezetőből egy eurózóna pénzügyminiszteri poszt létrehozása is. Az eurózóna központi bankja (EKB) mellett fontos megteremteni az IMF mintájára az eurózóna monetáris alapot is (EMF), amit az anyag szerint az ESM továbbfejlesztésével is meg lehetne oldani. Így lenne az eurózóna bankrendszerének, illetve a tagállamainak is egy utolsó mentsvára pénzügyi vészhelyzet esetén.

Orbánék ősszel megkaphatják a visszautasíthatatlan ajánlatot

Összegzés


Amint láthatjuk: rengeteg feladat előtt áll a következő 8 évben az eurózóna ahhoz, hogy ebből a felemás/billegős állapotból megerősödve tudjon kikerülni. Ehhez az integráció mélyítésén keresztül vezet az út.
Jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, hogy ennek során létrejöhet egy olyan mag (akár maga az eurózóna, vagy azon belül egy szűkebb országcsoport), amely a megerősített védelem mellett anyagi ösztönzőket is tud kínálni (EU-pénzek elosztása) a csatlakozásért cserébe.
Ezzel együtt a monetáris szabadságot fel kellene adni, illetve a makrogazdasági koordináció szorosabbá válása miatt a magyar reformterveket is lényeges korlátok közé terelhetik. Így a következő időszakban azt a kérdést kell majd Magyarországnak is megválaszolnia, hogy a kínált előnyökért cserébe megéri-e ezt a sok erőfeszítést megtenni és az új keretek miatt bizonyos területeken lemondani valamennyi szabadságról. Az ország jelenlegi makrogazdasági adottságai mellett ugyanis a tagsággal kapcsolatos érettséghez nem kellene sok gazdasági erőfeszítés, a lakosság (és a vállalatok) pedig a friss felmérések szerint hajlanak a pénzcsere felé, így ez a dilemma elsősorban politikai síkon okozhat választási helyzetet.

Címlapkép forrása: AFP Fotó Thierry Charlier