prof

Még az ufók is látják, hogy nő a gazdaságunk

Ha valaki az űrből ránéz a Földre, akkor az éjjeli fények változásából egészen pontosan felmérheti, hogy miként megy odalent a gazdaság. Mindez ráadásul nem pusztán valami haszontalan érdekesség, hanem remekül használható a GDP-növekedés helyettesítésére olyan országokban, ahol azt megbízhatatlanul mérik. A fejlődő világban ezzel sokszor a hivatalostól merőben eltérő számok jöttek ki, néhol még a változás irányát is felülírva. Immár tehát nem kizárólag a természettudósok privilégiuma a világűrbeli fények elemzése, noha a közgazdászok azért egyelőre csak a Földre figyelnek.

Meglátod ezt a grafikont és nem hiszel a szemednek - Egy kacsa okozhat problémát a napelemeseknek

Érdekes módon egy kacsa rajzolódik ki az áramfogyasztásban ott, ahol a napelemek nagy számban elterjedtek. Amikor süt a nap, kevesebb hálózati áramra van szüksége az embereknek, majd este hirtelen visszaugrik az egész. Ez a hirtelen változás egyébként komoly problémákat is okoz, ami mondhatni, hogy a napelemek árnyoldala.

Most megtudod, hogy okosabb-e nálad a saját agyad

Tudsz logaritmust számolni? Ha nem, akkor az agyad okosabb nálad. Egyre több bizonyíték van rá ugyanis, hogy az agyunk az ingereket, amelyek sokszor exponenciálisan változnak, logaritmikus skálán kezeli. Feltehetően azért csinálja ezt, mert így a relatív (százalékos) hibákat minimalizálja a számunkra, hogy könnyebbé és biztonságosabbá tegye az életünket. Mindezt az MIT kutatói az információelméletből vett technikákkal demonstrálták, és az egész jól illik a pszichológiai kutatásokból származó adatokra. Ehhez azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az agyadon túl saját magadnak is érdemes megérteni a logaritmus fogalmát, hiszen a használatával sokkal átláthatóbbá válnak az exponenciálisan alakuló gazdasági és pénzügyi idősorok. Ez utóbbi praktikára már nem az evolúció, hanem mi emberek jöttünk rá.

Miért gondolják a buta emberek okosnak magukat?

Találkoztál már olyan emberrel, aki mindig a legnagyobb határozottsággal szajkózza a saját butaságát? Nem vagyunk meglepve, ha igen, hiszen ez nemcsak, hogy gyakori jelenség, de még a területek közül sem válogat. Legyen szó tudományról, vezetésről, vagy éppen csak egy szöveg értelmezéséről, valamiért mindig van, aki a teljes sötétségből is büszkén magyaráz. Kutatásoknak hála, immár értjük az okát. Egy kognitív torzítás hatására minél kevésbé ért valaki egy dologhoz, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását. Méghozzá azért, mert a hozzá nem értés ellehetetleníti a helyes önértékelést is. Ha tehát legközelebb ilyen emberrel találkozunk, ne boruljunk ki, csak vegyük észre, hogy a Dunning-Kruger-hatással állunk szemben.

Kiderült, hogy ahol a légiók masíroztak, gazdagabb lett mára a környék

Gondolnád, hogy a Római Birodalom úthálózata még kétezer évvel később is fontos? Egy friss kutatás szerint láthatóan jobban fejlődtek azok az európai térségek, amiket egykoron a katonai célokra kiépített római utak kereszteztek. Azt már egy ideje tudjuk, hogy makacsan tartósak tudnak lenni a fejlettségbeli különbségek, de hogy a rómaiaknak köszönhetné temérdek város a gazdagságát, sokaknak meglepő lehet. Márpedig az erre vonatkozó bizonyítékok egészen meggyőzőek: pont ott sűrűbb ma is az úthálózat és intenzívebb a gazdasági aktivitás, ahol egykor a római légiók masíroztak.

Hogyan növekedhet a bérünk?

Dedák István a Portfólió hasábjain fejtette ki véleményét az elmúlt két év jelentős béremelkedésének várható hatásáról. A cikk során a szerző azt állítja, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkóztatás terén zsákutca és gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Jelen cikk keretében szeretnénk a tanulmány állításait más szemszögből megvilágítani, folytatva a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot firtató vitát, amelynek célja a magyar gazdaság működésének jobb megértése és így az optimális gazdaságpolitika kialakítása.

Ezek után ki merészeli még azt állítani, hogy kamu a közgazdászok munkája?

Meglehetősen elterjedt dolog a közgazdászokat leszólni, a tudományukat pedig megbízhatatlannak beállítani más területekhez képest. Azon túl, hogy az ilyen összehasonlítás nem igazán fair a vizsgált jelenségek különböző természete miatt, még csak nem is igaz, hogy a közgazdaságtan annyira megbízhatatlan volna. Amióta replikációs válságról beszélnek a tudományos világban, a közgazdászok is nekiálltak a legrangosabb folyóiratokban megjelent kutatásaik megismétléséhez. Egy ilyen szisztematikus vizsgálat arra jutott, hogy nagyjából a kétharmaduk átmegy a teszten. Noha van tér a fejlődésre, ez éppenséggel jelentősen magasabb arány, mint amit például a pszichológiában vagy a rákkutatásban találtak.

Korábbi írásunkban bemutattuk, hogy pontosan miféle válsággal is áll szemben a tudomány, az alábbiakban pedig ezen belül a közgazdaságtudomány helyzetével foglalkozunk.
2018.04.04 11:01 Amire azt hitted, hogy megvan a válasz, most kiderült, hogy kínos tévedés

Felejtsünk el mindent, amit a inflációról hittünk?

A válságot követő időszakban az infláció alakulása rendre meglepte az elemzőket. A 2008/2009-es globális válság nem okozott a vártnak megfelelő mértékű inflációcsökkenést, ezt követően pedig az elmúlt évek csökkenő munkanélküliségi rátája, javuló reálgazdasági teljesítménye sem eredményezte az infláció jelentős megugrását a fejlett gazdaságokban. Joggal merül fel ennek fényében az a kérdés, hogy vajon tartósan megváltoztak-e az inflációt meghatározó faktorok. Ebben a cikksorozatban ennek járunk utána, illetve, hogy melyek azok a strukturális tényezők, amelyek ezt a változást előidézték az elmúlt években.

Amire azt hitted, hogy megvan a válasz, most kiderült, hogy kínos tévedés

A világról azért tudunk bármit is biztosan, mert az emberiség feltalálta a tudományos megismerés módszerét. Ez egészen az űrig repített minket, de az özönlő kutatási eredmények egyáltalán nem mind olyan tiszták és fenségesek, mint azt sokan gondolják. Sőt, olyannyira nem, hogy a tudósok többsége szerint súlyos válságban vagyunk. Kiderült ugyanis egy csomó terület fontos eredményeiről, hogy azokat nem tudjuk megismételni. Úgy tűnik, annyira sok lehet a fals eredmény, hogy annak már a szisztematikus okaival kell foglalkozni. Az is nagy baj ráadásul, hogy kevés az önvizsgálat, ami miatt általánosan is gyenge a "tudományos minőségbiztosítás". Különösen kellemetlen a tudomány számára, hogy éppen egy olyan időszakban került kínos helyzetbe, amikor az áltudományos őrület a csúcsára hágott, és laposföld-hívők lövik ki magukat rakétával az égbe. Ebben a cikkben a tudományos életnek a ma talán legfontosabb problémájával foglalkozunk, illetve sorra vesszük az eddig felmerült megoldási javaslatokat is.

Saját hajánál fogva húzza felfelé az árát a bitcoin

Mindenki tudja, hogy Münchhausen báró hogyan szabadult ki a mocsárból, de hogy ennek mégis mi köze lehet a bitcoinhoz, az már sokaknak meglepő lehet. Márpedig a hasonlat igen szembetűnő, még ha elsőre nem is magától értetődő:

1. A bitcoin azért lehet értékes, mert biztonságos.
2. Azért lehet biztonságos, mert sokan bányásszák.
3. Csakhogy azért bányásszák sokan, mert értékes.

Ez a trükkös, önmagát felhúzó mechanizmus kulcsszerepet játszik a bitcoin életében, és az elmúlt években látott felemelkedésében. A kezdetekben a három közül egyik tényezővel sem rendelkezett, és az indító szikrához a technológiában hívőkre volt szükség. Ma ők már gazdag emberek. Aki viszont új kriptopénzek felemelkedésében bízik, jól teszi, ha odafigyel erre a folyamatra, aminek a kulcsa a közösségek fejlődésében rejlik. Ebben az írásban arra vállalkozunk, hogy bemutatjuk ezt az elsőre talán furcsának tűnő mechanizmust, ami a bitcoin megértéséhez elengedhetetlen.

Bérfelzárkózás: illúziók és realitások

Az elmúlt két év gyors bérnövekedése számos közgazdászt tölt el optimizmussal. Vannak, akik egyenesen úgy vélik, hogy a reálbérek akár 10 éven belül megduplázódhatnak, míg az óvatosabbak szerint az irány jó, azonban tovább kell dolgozni a sikerért. A szerző ezzel szemben úgy véli, hogy nincs túl sok okunk az optimizmusra. A bérek tartós növekedését meghatározó makrogazdasági fundamentumok - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - nemcsak rosszak, hanem kifejezetten ijesztőek. A tények tulajdonképpen azt üzenik, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkózás tekintetében teljes zsákutca. A tartós bérnövekedés és gazdasági felzárkózás feltételeinek megteremtését illetően gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség.

Azt hiszed, hogy durva a kamatok csökkenése? Pedig 500 éve ez megy

Elég volt a rövidlátásból - gondolhatta Paul Schmelzing, a Bank of England vendégkutatója, és 700 évnyi adatot rántott elő. Ez alapján szerinte nincs semmi különös az elmúlt évek csökkenő kamatkörnyezetében, mert az szerinte egy öt évszázados trendbe illeszkedik bele. Azt is mondja, hogy összesen kilenc olyan időszak volt az 1300-as évektől kezdve, amikor a reálkamatok súlyosan lecsökkentek. Ezeket az átmeneti időket pedig mindig gyors és jelentős felpattanás követte, ezért ne lepődjünk meg, ha most is így lesz.

Örökre megbélyegezték a közgazdaságtant, mert nem volt rasszista

A közgazdaságtanról azt szokás mondani, hogy az egy lehangoló tudomány (dismal science). Ezzel akár egyet is érthet aki akar, de azért jobb ha megtudja, hogy miért is bélyegezték meg így a közgazdászokat. Egy skót filozófus, Thomas Carlyle fejéből pattant ki ez a frappáns jelző, mégpedig azért, hogy jól leszólja a rabszolgaság eltörlése mellé álló közgazdászokat. Ő ugyanis mélyen rasszista volt és a feudális viszonyokat tartotta a helyesnek. A köznyelvben ma a legtöbben - helytelenül - mégsem ehhez kötik a kifejezést, hanem az angol tudós, Thomas Malthus rendkívül pesszimista jóslatához, amely szerint éhezés vár az emberiségre. Noha ez utóbbi kétségtelenül egy lehangoló jövőkép, a közgazdaságtudomány máig használatos szinonimája valójában a rabszolgatartás tüzes társadalmi vitájából született. Aki ma lehangolónak nevezi a közgazdászokat, jobb ha tudja, hogy ezt régen azért mondták, mert ők az emberi egyenlőség pártjára álltak.

Egy ábra, amiből (nagyjából) megérted, hogyan gondolkodnak a közgazdászok

Ha-Joon Chang, a Cambridge Egyetem közgazdász professzora ezekben a percekben tart előadást Budapesten arról, hogy miért van szükség a közgazdaságtudomány pluralizmusára. Érthető módon a prezentációját a legnagyobb közgazdasági iskolák alapvető összehasonlító leírásával kezdte. Ehhez csatolta illusztrációként az alábbi ábrát, ami egyszerű de kitűnő áttekintést nyújt a kérdésről.

Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak - Csakugyan felesleges a számháború az uniós tőkeszivattyúról

Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú - Ki legyen hálás kinek?

Az utóbbi hetekben nagy visszhangot keltett a hazai közgazdász társadalomban Thomas Piketty, francia közgazdász blogján megjelent bejegyzés, amely szerint a kelet-közép-európai EU tagországokból (KKE) több tőke áramlik ki profit és jövedelem formájában, mint amennyit ezek az országok az EU költségvetéséből kapnak. Ezt egy ábrán illusztrálja. Sokan úgy próbálták az ábrát értelmezni, hogy a nyugat "kiszivattyúzza" a KKE országokat. Több hazai közgazdász helyesen rávilágított az ábrát alátámasztó elemzés szakmai és tartalmi hiányosságaira. Rövid cikkünkben egy másik megvilágításban szeretnénk ezt a kérdését az új és régi EU tagok között értékelni.

Felesleges számháború tört ki Piketty miatt

Folytatódik a vita, amely Thomas Piketty blogbejegyzéséből pattant ki. Az uniós támogatások és a szabad piacok kapcsolatáról ezúttal Zsadányi István közgazdász fejti ki gondolatait.