Megérkezett a magyarázat
Sajtótájékoztatót tartott Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter pénteken és az eseményen szóba került a múlt héten bejelentett 675 milliárd forintos beruházáselhalasztás ügye, amit a kormány az idei költségvetési elcsúszás megoldása érdekében alkalmaz.
Ezzel kapcsolatban a kormány korábban többször is hangoztatta, és most Nagy Márton miniszter megismételte: ez az intézkedés javítja az idei költségvetés helyzetét, de nem rontja a magyar gazdaság növekedését. Első ránézésre ebben lehet ellentmondás, ezért nem árt a jelenség mögé nézni.
A részletek kapcsán Nagy Márton a pénteki eseményen arról is beszélt, hogy a beruházások elhalasztása egy évre szól, 2024-ről tolnak el bizonyos állami kiadásokat 2025-re. Ez egy cash-flow management ügy - ismertette, majd hozzátette: az állami megrendelésből megvalósuló beruházáson dolgozó vállalkozók így is teljesítik a vállalásukat, azonban a teljesítéseket a kormány a következő évben fizeti ki. Fontosnak tartotta tehát megemlíteni, hogy a vállalatok nem állnak le ezeken a beruházási helyszíneken, csak később jutnak a pénzükhöz, vagyis ez a kormányzati lépés egy pénzügyi likviditáskezelési kérdéskör. Akár csak egy vállalatnál - érzékeltette.
Azt is megemlítette, hogy távolról sem igaz az, hogy egy-egy vállalkozónak a kormány döntése miatt akár 1 évet is várnia kell a számlája kifizetésére. Mert ha például a vállalkozó decemberben jelenti be a teljesítést és ezért cserébe januárban kapja kézhez az ellentételezést, akkor ő csak egy hónapot várt, a költségvetés viszont nyert egy egész évet. Ez abból az elszámolási technikából következik, hogy minden állami költségvetés januártól decemberig tart.
Azt is megemlítette ezen a ponton, hogy a beruházás átadását lehet csúsztatni, de valójában nem is lehet 1 év a csúszás, hiszen már április van. A gyakorlatban pár hónapos csúsztatásról beszélünk, ami nem okoz gondot az érintett kivitelező vállalkozásoknak, a beruházásoknak sem, így a gazdasági növekedésnek sem - magyarázta a nemzetgazdasági miniszter.
A sajtótájékoztatón elhangzott további érdekességekről itt írtunk:
Költségvetés 2024: a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon
A kormány azt állítja tehát, hogy ezek az intézkedések egyszerre hatásosak a költségvetés javítása szempontjából, ugyanakkor nem rontják a gazdaság teljesítményét. Első pillantásra meglepő lehet ez a megközelítés, hiszen ha a 675 milliárd forintos beruházáselhalasztás effektív kiadáscsökkentés lenne 2024-ben, akkor annak bizony lenne negatív reálgazdasági hatása, mert bizonyos beruházások nem készülnek el.
A látszólagos ellentmondást két dolggal lehet feloldani, és ezek egyben rávilágítanak a kiigazítás sajátosságaira:
- A kiigazításokról szóló korábbi hírek alapján feltételezhetjük, hogy a beruházások egy része nem is valódi beruházás, hanem egyszerű importbeszerzés. Ha a kormány importbeszerzést fog tudni halasztani, akkor valóban nincs nagy hatása ennek a gazdasági növekedésre, hiszen valódi reálgazdasági teljesítmény nem áll mögötte. A tavalyi évben sokan azt találgatták, hogy ilyen kiadási tételek elsősorban a honvédelmi beszerzések terén fordulhatnak elő.
- A másik lehetőség, hogy valóban hazai vállalkozó, állami megrendelésből származó beruházási tevékenységét érinti a kormány döntése. Ezen a ponton több magyarázatot igényel, hogy ennek technikailag miért nincs növekedés-kiesési hatása. Ahogyan azt Nagy Márton fentebb idézett módon kifejtette: ez a beruházások egyfajta technikai elszámolásából fakad. Ha egy beruházás idén valóban megvalósul, akkor az a kérdés merül fel, hogy annak a kiadási vonatkozását miért nem kell elszámolni a költségvetésben hiánynövelő tételként, amikor a teljesítés megtörtént. A beruházásoknak azon része, ami az idén megvalósulna az év végéhez közel, ott egy szerződésmódosítással elérik a felek, hogy a részteljesítési számlák benyújtását átütemezik a 2025-ös évre. A miniszter szavaiból is erre lehet következtetni, de a kormányzati célokból is ez adódik formálisan. Ha kevés az olyan beruházás, amely pont az év végére készülne el, akkor azoknak az ütemezését éven belül is eltolhatják, hogy a teljesülés minél közelebb legyen az év végéhez. Lényegében több állami beruházástól fogják elvárni, hogy decemberre fejeződjön be, és így a számlát az érintettek januárban nyújtják be. Ha a számla keletkezése a következő évre húzódik át, akkor valóban nem fogja terhelni a 2024-es költségvetés ez a kiadási tétel.
Ennek kapcsán azonban nagy kérdés, hogy a beruházásokat a KSH hogyan fogja elszámolni. Mert abban az esetben, ha a beruházásokat a részteljesítések ütemezésben számolja el a statisztikai hivatal, akkor mégis lehet az, hogy nem az idei évre, hanem a jövő évre számolja el a beruházások egy részének teljesülését, ez pedig minimális növekedési hatással járhat technikailag, papíron.
Bármelyik fenti megoldásról, vagy azok együttes megvalósításáról van szó, azt mondhatjuk, hogy a kormány egy cash-flow megoldást alkalmazott, fizetési átütemezést, és/vagy beruházás-fizetés átütemezést. Ennek a költségvetési hatása valóban effektív, javítja az idei egyenleget, de azt is jelenti egyúttal, hogy a 2024-es intézkedés 100 százalékban időbeli eltolást jelent, vagyis átmeneti ez a megoldás. A következő évben ezek a kifizetések ugyanúgy élesedni fognak. Nagy Márton ennek kapcsán annyit fontosnak tartott leszögezni, hogy jövőre kisebbek lesznek a kamatkiadások (a GPP 4,9%-áról 3,9%-ra csökkennek várhatóan), ezért a plusz beruházási kiadások beleférnek majd a 2025-ös költségvetés keretébe.
Ez egybecseng Varga Mihály pénzügyminiszter korábbi állításával, miszerint szó sincs arról, hogy bármilyen beruházást törölne a kormány.
A költségvetés szempontjából ez azt is jelenti a gyakorlatban, hogy
amennyivel kikönnyíti a 2024-es költségvetést a kormány, annyival megterheli a jövő évit, ezzel pedig tovább növeli a 2025-ös Büdzsé meglévő feszültségeit.
Ebből következik az a megállapításunk is, hogy ameddig fennmarad a költségvetésben ez a feszültség, elcsúszás, addig maradhat a kormányzat ezen magatartása is, vagyis hogy folyamatosan tologathat beruházásokat, hogy fenntartsa a költségvetés egyensúlyát. Végül ha ez elhúzódó, tartós megoldássá válik, akkor minden egy kicsit később lesz megvalósítva, a tartós csúszásnak pedig így előbb-utóbb papíron is lesz növekedésre káros hatása.
Fontos azt is látni, hogy a 2025-ös költségvetésben eleve vannak feszültségek kódolva, és nem csak a kormányzati mozgásteret segítő (pl. kamatkiadások csökkenése) fejlemények éreznek jövőre: az extraprofitadókat a korábbi ígéreteknek megfelelően teljesen ki kell vezetnie a kormánynak, az idén megvalósított pedagógus-béremelés összegét már az állami költségvetésből kell előteremteni, jövőre is marad várhatóan a magas nyugdíjkifizetési összeg. Tehát vannak olyan determinációk, amelyekből az következik, hogy jövőre is lehet pótlólagos költségvetési kiigazítási igény, ha a kormány valóban komolyan gondolja a GDP-arányos 3,7%-os hiánycélt (az idén 4,5%-ra emelt hiánycél után, melynek realitása szintén megkérdőjelezhető, ahogy megírtuk).
Az alapvető feszültségeken túl pedig azt is érdemes megemlíteni a 2025-ös év kapcsán, hogy a parlamenti választások előtti évről beszélünk, amikor a tapasztalatok nem éppen azt mutatják, hogy a kormány számára elsődleges kérdéssé válik a költségvetési egyensúly fenntartása.
Jól látható tehát, hogy a kormány egy ügyes, de átmeneti megoldással orvosolta az idei költségvetés gondjait (nem is biztos, hogy teljes mértékben, mert a 675 milliárd forintos csomag nem elegendő az idei teljes elcsúszás kezelésére), egy kis időt nyert magának. Továbbra is tartózkodik az elsődlegesen a kiadási oldalra fókuszáló, fenntartható egyensúlyjavítást hozó, akár bizonyos ellátórendszereket érintő, reformszintű intézkedések meghozatalától. Ez pedig azt is jelenti, hogy a költségvetési elcsúszás, valamint az arra adott kormányzati bejelentések, tűzoltások a jövőben is velünk lesznek. Ezért hát azok a szektorok, illetve ágazatokban működő vállalatok, amelyek az elmúlt két évben sorra kapták a plusz terheket (extraprofitadók, különadóemelések formájában) egyelőre fellélegezhetnek, a kormány nem tervezi a terheik továbbbi emelését (persze arra nem vehetnek mérget, hogy a legutóbbi ígéreteknek megfelelően 2025-től teljesen eltűnnek az extraprofitadók).
Címlapkép forrása: MTI Fotó/Soós Lajos
