A siker titokzatos, kiismerhetetlen, misztikus jelenségként él a fejünkben, tartunk tőle, vágyunk rá, vagy épp irigykedünk miatta. Ezért sokan megrökönyödhetnek azon, amikor azt hallják, hogy valaki a siker kutatására vállalkozott. Nem is akárki. Barabási Albert-László világhírű magyar hálózatkutató ugyanis az elmúlt 15 évét ennek szentelte és komoly adatbázisok segítségével megalkotta a siker 5 általános törvényét. A napokban megjelent új, A képlet - A siker egyetemes törvényei című könyvében ezt a képletet mutatja be, vagyis próbál választ adni az összes "Mi a siker titka" kezdetű kérdésre. A Portfolio - a vele készített interjú előtt - az elsők között olvashatta el a kötetet. Most megmutatjuk, kiknek való ez a könyv és miért.

A Képlet című könyv azt hirdeti, hogy a szerzőnek köszönhetően megismerhetjük a siker titkos képletét, amivel így választ kapunk arra is, mi magunk hogyan lehetünk sikeresek. Magabiztos állítások ezek, de mégis mire alapozva hirdeti ezt a könyv? Kezdjük az elején: a képlet 5 törvényre épül a hálózatkutató szerző szerint:
  • törvény: A teljesítmény vonzza a sikert. De ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok határozzák meg.
  • törvény: A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan.
  • törvény: Alkalmasság x korábbi siker = jövőbeni siker.
  • törvény: Míg a csapat sikere a sokféleségben és az egyensúlyban rejlik, a babérokat mindig egyvalaki aratja le.
  • törvény: Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet.

Mindenki egyetért abban, hogy a téma, vagyis a siker kutatása rendkívül népszerű, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy ő személy szerint hogyan lehet sikeres, mikor kapja már meg az áhított díjat, állást, elismerést, stb. Sokan Magyarországon is óriási összegeket költenek el ennek a titoknak a megfejtésére különböző "megmondóember" tanfolyamok és sikerkiadványok formájában. Teszik ezt szerintem mindhiába.

Ebben a közegben vállalkozott óriási feladatra Barabási Albert-László: adatokkal, saját elemzésekkel, korábbi kutatásokra történő hivatkozásokkal mutatja be a siker törvényszerűségeit. Egyszerű és követhető, a mindennapi életből vett példákon keresztül, nem pedig közhelyszerű bölcsességeken át, ez utóbbira - be kell látnunk - idehaza is egyre nagyobb igény van.

Ebből a szempontból a könyv egyik legnagyobb erénye az én szememben, hogy hiteles. És itt most mindenki arra gondol, hogy a szememben attól vált hitelessé, mert Barabási Albert-László írta, aki megtestesíti A sikeres embert: a jelenleg 1000 főt sem számláló erdélyi Karcfalváról jutott el Bostonba, megalapítva a modern hálózattudományt és vált az egyik leghivatkozottabb magyar tudóssá a világon. De nem ez teszi hitelessé a kötetet, hanem a módszertan, vagyis, hogy az adatokra és a hálózatokra épít.

Barabási Albert-László a Portfolio-nak adott interjújában ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy
a siker könyveknek megvan a helyük a polcon, az egyedüli hibájuk ezeknek, hogy csak a sikert nézik. Általában azt a sémát követik, hogy kiválasztanak száz, tíz vagy egy sikeres embert, és ezeknek a tapasztalatait próbálják meg általánosítani. Nem nézik azt, aki nem volt sikeres. Ez részben módszertani kérdés, nem álltak rendelkezésre ugyanis adatok korábban. Ez változott meg az elmúlt tíz évben, az internetnek köszönhetően ugyanis jó néhány területen, a művészettől a tudományig óriási adatforrások jelentek meg, amelyek segítségével végig tudjuk követni nemcsak a sikeres kutatók, művészek, zenészek karrierjét, hanem azokét is, akik nem lettek sikeresek.


A könyvében is foglalkozik a hálózatkutató ezzel a kérdéssel, amikor azt írja (számomra ez az egyik legfontosabb részlet a könyvből):

Ha csak rápillantottam a sikerrel kapcsolatos könyvekre, amelyek a kedvenc könyvesboltomban egy egész falat beborítottak, rögtön az jutott eszembe, hogy a témában született írások mind különböző lelkesítő üzenetekben és kétes igazságtartalmú anekdoktákra alapozó "bizonyítékokon" alapultak. És ezek ugyebár igencsak messze állnak az egzakt definíciók, teorémák és a kőkemény empirikus adatok világától, vagyis a tudományos szakirodalomtól.

A könyv másik nagy erénye (és ettől válik olvasmányossá egy 240 + 40 oldalnyi hivatkozással megírt, tudományosan feldolgozott téma), hogy olyan hétköznapi példákat hoz fel a legkülönbözőbb területekről (sport, tudomány, festőművészet, zeneművészet, borok, celebek, kickstarter-projektek, Nobel-díjasok), amelyeket párhuzamba állíthatunk saját életünkkel és akkor megszületik a homlokra csapós "aszta, tényleg" élmény.

És hogy mindezek alapján kinek ajánlanám szívesen a könyvet? Mindenkinek, aki arra vágyik, hogy elismerjék a teljesítményét, de nem tudja, mit csinál rosszul. Emellett még két csoportnak kifejezetten. Egyrészt a racionális (vagy magukat racionálisnak gondoló) embereknek, mert a hálózatok tudománya, amire a siker képlete is épül szerintem rendkívül racionális tudományág. Másrészt azoknak, akik kiábrándultak a szokásos sikerkönyvekből és valami újat akarnak.

Van ugyanis a törvényeknek számomra több tanulsága is:
  • Például, amit Barabási Albert-László a vele készített interjúnkban mond: "sem a tudományban, sem a művészetben, sem az irodalomban nem működik manapság az, hogy az asztalra tesszük az eredményeinket, és azt mondjuk, hogy tessék, élvezzétek". Csak akkor működik, ha bekapcsolódunk a fontos hálózatokba, ahol az igazi megmérettetések és értékelések zajlanak.
  • Ha pedig a hálózatot aktiváljuk és állhatatosak, kitartóak vagyunk, akkor csak javítjuk a siker bekövetkezésének esélyét. "Csak az számít, hogy hajlandóak vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést" - írja Barabási. Bebizonyították ugyanis saját elemzésükkel, hogy a tudomány területén az ifjú titánok esetében nem azért jóval magasabb a tudományos áttörés aránya, mert a fiatalság és a kreativitás kéz a kézben jár. "Hanem, mert egyszerűen produktívabbak. Nem zavarja őket, hogy nem érdekel senkit a munkájuk vagy hogy kudarcot vallanak. Újra meg újra nekifutnak."


Az interjú készítéséről egy kulisszatitkot is el kell árulnom, amiből kiderül, hogy A Képlet megalkotója sem fél alkalmazni a siker törvényeit és aktiválni a hálózatot. Stílszerűen úgy váltunk el a múlt heti beszélgetés után, hogy a lelkünkre kötötte Barabási Albert-László: adják tovább, hogy olvasták az új könyvemet.

Jelentem, továbbadtam az üzenetet.

Zárásként pedig még egy utolsó üzenetet átadnék az olvasóknak a könyvből idézve, ami egyfajta útravalóként is szolgálhat mindenkinek:

A preferenciális kapcsolódás az oka annak, hogy az élet nem igazságos. Ahhoz, hogy igazságosabbá tegyük, észre kell vennünk, fel kell ismernünk és támogatnunk kell a tehetségeket már a kezdet kezdetén, hogy időben beindíthassuk a láncreakciót.

(A preferenciális kapcsolódas jelentése: a siker sikert szül. Akik sikeresnek tűnnek, vonzzák a további sikereket, függetlenül a teljesítményüktől, ezért mindenki hajlamosabb őket támogatni.)