A növekvő élettartam kockázat a világ nyugdíjrendszereinek túlélését veszélyezteti. Az állami és magánnyugdíjalapok terhe folyamatosan nő, a nyugdíjalapokban kezelt vagyon mértéke már most is azzal fenyeget, hogy nem lesz elég a nyugdíjkötelezettségek fedezésére. Az Európai Bizottság adatai szerint az európaiak 2060-ra életük 31-35%-át nyugdíjban fogják tölteni, miközben a fejlett piacokon már most is 40%-ot tesznek ki az életkorral összefüggő kiadások. És ami még elkeserítőbb: az emberek nincsenek felkészülve a várható nyugdíjrendszeri válságra, globális szinten három dolgozóból kettőnek nincs nyugdíj-megtakarítása. A fiatalabb generáció van legkevésbé felkészülve a nyugdíjkatasztrófára, az ezredfordulós fiatalok 42%-a még el sem kezdett megtakarítani - többek között ezeket a témákat feszegeti a Bank of America Merrill Lynch legfrissebb elemzésében.

A hosszú élet sokba kerül


A Bank of America Merrill Lynch elemzéséből már korábban is szemezgettünk, akkor a várható élettartam megugrásának globális hatásairól írtunk:

2016.05.31 11:00 Sokkoló számok érkeztek: emberek milliói tűnnek el Magyarországon
Az olyan országokban, mint Japán vagy Dél-Korea, a 65. életévüket elérők további 30 évig élhetnek még. A növekvő élettartam kockázat (longevity risk) - tehát annak a kockázata, hogy az emberek az előrejelzettnél tovább élnek - azonban a világ nyugdíjrendszereinek túlélését veszélyezteti. Az állami és magánnyugdíjalapok terhe folyamatosan nő, a nyugdíjalapokban kezelt vagyon mértéke már most is azzal a problémával fenyeget, hogy mindez nem lesz elég a kötelezettségek fedezésére.

Ráadásul az időskori függőségi ráta is folyamatosan romlik: 1950-ben még 12 aktív (15-64) korú jutott egy időskórúra (65 év felettire), ez 2050-re négy aktív korúra csökken. Az IMF becslései szerint, amennyiben 2050-re három évvel nő a várható élettartam, az elöregedés költségei 50%-kal emelkedhetnek.

2060-ra az Európai Unióban élő emberek átlagosan négy évvel tovább lesznek majd nyugdíjasok, mint 2014-ben. A becslések szerint akkorra a férfiak életük 31,5%-át, a nők pedig 35,4%-át töltik majd nyugdíjasként.


A várható élettartam növekedése a kormányzatra, vállalatokra, biztosítókra és magánszemélyekre egyaránt hatással lesz, miután a vártnál hosszabb nyugdíjas évek magasabb kifizetéseket eredményeznek a nyugdíjtermékeknél. Becslések szerint az élettartam miatti kockázati kitettség mértéke 15-25 ezer milliárd dollár körül mozog globálisan, ami a kockázatokat birtokolóknak 450-1000 milliárd dolláros többletköltséget jelenthet, ha a várható élettartam a korábbi számításokkal ellentétben egy évvel meghosszabbodik. Éppen ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében több országban látni már azt, hogy a nyugdíjalapok igyekeznek megszabadulni a növekvő élettartam kockázattól, és azokat más szereplőkhöz transzferálják.

A fenti kockázat főként Észak-Amerikában okozhat nagy gondokat, ahol a növekvő élettartam kockázat 90%-a a vállalati nyugdíjprogramokhoz kötődik. Az IMF már tavalyra vonatkozó elemzésében felhívta rá a figyelmet, hogy ezeknek a nyugdíjprogramoknak a 20%-a alultőkésített, ráadásul az alacsony hozamok csak tovább növelik a rendszer kockázatosságát, miután az alapok kockázatosabb termékekkel igyekeznek jobb teljesítményt elérni.

Egy évnyi növekedés a várható élettartamban az amerikai vállalati nyugdíjprogramoknak 84 milliárd dolláros kötelezettség-emelkedést jelentene, az alultőkésítettség pedig 100%-kal emelkedne.

Az EU-ban is gondot okoz az elöregedés


2013 és 2060 között az életkorral kapcsolatos kiadások a GDP 2%-ának megfelelő mértékben emelkedhetnek az EU-ban. Az OECD országok állami nyugdíjkiadásai a század közepére a GDP 9-10%-át is elérhetik. Míg az EU28-ak ezzel kapcsolatos kiadásai várhatóan a GDP 11-12% körül stabilizálódnak, addig az olyan országokban, mint Brazília, a nyugdíjkiadások a mai 9%-os szintről a GDP 17%-ára is megugorhatnak 2050-re.


Az IMF előrejelzései szerint a dolgozókorú lakosság száma 2010 és 2050 között 16%-kal esik vissza, miközben a 65 év felettiek száma 7%-kal emelkedhet meg. Ezek a demográfiai folyamatok jelentős hatással bírnak majd Európa nyugdíjrendszereire, a korral járó kiadások várhatóan 3-5%-kal emelkedhet a GDP százalékában 2004 és 2050 között. A nyugdíjakra fordított kormányzati kiadások ugyanezen időszak alatt Ciprusban 12,9%-kal, Belgiumban, Csehországban, Magyarországon, Írországban, Luxemburgban, Portugáliában, Szlovéniában és Spanyolországban pedig 5%-kal nagyobb mértékben emelkedhetnek.

Globális szinten az állami nyugdíj- és egészségügyi rendszerek a fejlett gazdaságok kormányzati kiadásainak mintegy 40%-át ölelik fel, ennek mértéke 2060-ra 50% fölé is emelkedhet sok európai országban.

A magyar nyugdíjasok nem panaszkodhatnak


Az OECD országain belül 10-ből 3 ember kap valamilyen, minimális összegű nyugdíjat vagy szociális segélyt. Tizennyolc OECD ország nagyjából az átlagos kereset 20,1%-ának megfelelő nyugdíjat biztosít állampolgárainak, 26 ország az átlagkereset 18,9%-át, 13 ország pedig a minimum nyugdíjat adja a jogosultaknak. Egy, az aktív éveit teljesen ledolgozó ember átlagos dolgozói keresetének mintegy 25%-át kapja meg nyugdíjként az OECD országokban. Egyes felmérések szerint az öregebb korosztály több mint 90%-a kap nyugdíjat az olyan fejlett országokban, mint Japán, az USA, Ausztrália és Olaszország, míg Kínában csak egyharmaduk, Indiában pedig egytizedük kapja meg ugyanezt.

Az alábbi ábrát elnézve a magyar nyugdíjasok nem panaszkodhatnak, ugyanis a nyugdíj előtti medián kereset közel 95%-át megkapják nyugdíjként, míg például Japánban ez az arány csak 42,5%:

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla

57 ezer milliárd dollárnyi nyugdíjpénzt halmozunk fel 2020-ra


A 2004-es 21 300 milliárd dolláros nyugdíjvagyonról 2012-re közel 34 ezer milliárdra ugrottunk, ami a becslések szerint, 6,6%-os éves átlagos növekedési ütem (CAGR) mellett négy év múlva eléri az 56 500 milliárd dollárt is világszinten. A világ 19 legnagyobb nyugdíjpiacán a nyugdíjvagyon 35 300 milliárd dollárt tett ki tavaly, ami az összesített GDP értékének 80%-a. A hollandok kezelik GDP-arányosan a legtöbb nyugdíjvagyont (a GDP 184%-a), ezt követi az USA a GDP 121%-át, majd Ausztrália a GDP 120%-át kitevő kezelt nyugdíjvagyonnal. Összegében a legnagyobb nyugdíjpiac az amerikaiaké 21 800 milliárd dollárral, ezt követi az Egyesült Királyság 3200 milliárddal, majd Japán 2700 milliárd dollárral.

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla

Változtatni kell, különben baj lesz


Ha nem lesznek jelentős kormányzati lépések, a medián nettó államadósság a világon a fejlett gazdaságokban a GDP 220%-át is eléri 2050-re, a fejlődő országokban pedig a 150%-ot. Ugyanezen időszak alatt az államháztartási hány a GDP mostani 4,6%-áról 14,9%-ra növekedhet.


A fontosabb kormányzati döntések meghozása a korral összefüggő kiadások megoldására már csak azért is égetőek, mivel a Standard&Poor's szerint ennek hiányában az államkötvények 60% kerülhet spekulatív besorolás alá a század közepére a mostani 20%-hoz képest.

Még mindig a vállalati nyugdíjprogramok vezetnek


A világ 19 legnagyobb nyugdíjpiacán a kezelt nyugdíjvagyon 52%-a továbbra is a vállalati nyugdíjprogramokban (defined benefit) van. Sőt, Kanadában, Japánban, Hollandiában, Svájcban, Norvégiában és Németországban a nyugdíjvagyon teljes vagy szinte teljes részét defined benefit rendszerben kezelik, így a növekvő élettartam kockázat jelentős része is rájuk hárul.

Nem segít a helyzeten a globálisan alacsony hozamkörnyezet és a mennyiségi lazítások sem. Átlagosan 1-1,25 bázispontos csökkenés a kamatokban 16-20%-kal emeli meg a nyugdíjfizetési kötelezettségeket.

Ráadásul az az elgondolás sem működik, hogy a fiataloknak kellene állniuk a mostani nyugdíjakat, ugyanis ez a jövő generációjának fizetéséből 40-75%-ot emésztene fel. Ha pedig az állam állja a megnövekedett nyugdíjköltségeket, akkor például a G7-es országokban a század közepére az államadósság a GDP 300-500% rúghat.

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla

Nem vagyunk felkészülve a nyugdíjkatasztrófára


Beszédes adat, hogy egy felmérés szerint a 65 év felettiek 24%-a úgy véli, sosem tudja majd megengedni magának, hogy nyugdíj mellett ne dolgozzon. Tavaly az Aegon készített egy felmérést, amely szerint a dolgozók csupán 39%-a takarít meg a nyugdíjas éveire világszerte. Országos lebontásban az olyan országok jobban állnak ebben, mint India, Brazília vagy Kína, míg például a magyarok, a japánok vagy a spanyolok már nem fektetnek akkora figyelmet a nyugdíj-megtakarításokra. Emellett a megkérdezettek csak 13%-a nyilatkozott ügy, hogy van írásban lefektetett nyugdíjterve, 39%-nak pedig semmilyen stratégiája sincs.

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla


Az USA-ban azok közül, akiknek nincsenek nyugdíj-megtakarításai, 67%-uknak kevesebb mint 1000 dollárnyi megtakarítása van (nagyjából 270 ezer forint), miközben a már valamilyen nyugdíjprogramban résztvevőknél ez az arány csak 9%. Ugyanakkor a nyugdíjhoz közeledők medián nyugdíj-megtakarítása csupán 17 ezer dollár körül mozog, ami közel fele a válság előtti szinteknek.

Ma a fejlett világban élő emberek 18,1 évet töltenek nyugdíjban, ami 2060-ra várhatóan 21,7 évre emelkedik. Itt jönnek a problémák: globális szinten ugyanis az emberek szerint csak 12 évre lesz elegendő a nyugdíj-megtakarításuk, így gyakorlatilag 8 év még lóg a levegőben. A legfiatalabb generáció megtakarítási tervei a legborúsabbak: négyből három amerikai fiatal kevesebb mint 10 ezer dollárt takarított meg, 42%-uknak pedig semmilyen nyugdíj-megtakarítása sincs.

Na, ezen a listán is elsők vagyunk


Néhány európai országban, mint Ausztria, Finnország, Görögország, Portugália és Spanyolország, az állami juttatások és transzferek az idősebb népesség jövedelmének több mint háromnegyedét teszik ki, a listát egyébként Magyarország vezeti:

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla


Az átlagos nyugdíjba vonulás az 1970-es 68 évről 2004-re 63-ra esett vissza, miközben egyre több idősebb embernek kell dolgoznia, főként a feltörekvő piacokon, ahol a 65 év felettiek munkában való részvételi aránya 31%-ot tett ki 2010-ben, ami a fejlett gazdaságokban 8% volt. Az idősebb korban való munkavállalás egyébként a fejlett országokban is teret nyer, egyre nő azoknak a száma, akik a nyugdíjba vonulás előtt és nyugdíjasként is dolgoznak.

Nyugdíjkatasztrófa fenyegeti a világot, de sokan nem is tudunk róla

Egyre többen dolgoznak a nyugdíj mellett


A következő évtizedekben a legnagyobb munkaerő részvételre az öregedő népességből lehet számítani. Az OECD országokban az 55-59 évesek átlagos foglalkoztatottsági aránya 67% volt 2014-ben, a 60-64 évesek között 40%, míg a 65-69 éveseknél már csak 20%. Az elmúlt évtizedben 2014-gyel bezárólag 7 százalékponttal nőtt az 55-64 évesek munkában való részvétele, de ennek a mértéke a jövőben tovább emelkedhet, miután egyre kevesebben hagyják abba ténylegesen a munkát, ha elérték a nyugdíjkorhatárt. Az olyan országokban, mint Dél-Korea, Mexikó, Norvégia és Japán, a munkában töltött évek száma magasabb szemben például Franciaországgal, Lengyelországgal vagy Szlovéniával, ahol a leghamarabb mennek nyugdíjba az emberek az OECD országok közül.


Az OECD országok közül egyre többen (18-an a 34-ből) haladnak a nyugdíjkorhatár megemelése felé, 2054-re várhatóan 15 országban meghaladja a 65-öt a nyugdíjkorhatár, ami ma még csak nyolc országban él. Az EU-ban 2060-ra 21 százalékponttal emelkedhet a női dolgozók, és 10 százalékponttal a férfi dolgozók aránya az 55-64 évesek között, ami a 20-64 évesek foglalkoztatottsági arányát a mostani 76.5%-ról 80,1%-ra emelheti. Európában az 55-64 évesek aránya a foglalkoztatottságban harmadával, 19,5%-ra nőhet 2060-ra. Még ennél is nagyobb, 50%-os emelkedés várható Görögországban, Spanyolországban, Szlovákiában, Olaszországban, Portugáliában, Magyarországon és Szlovéniában is.

A nyugdíjasok között is nagyok a jövedelemkülönbségek


Az OECD országokban a 75 év felettiek 14,7%-a él szegénységben, ami 11,4%-kal meghaladja a teljes népességre vonatkozó szegénységi arányokat. Ugyanakkor a nyugdíjas korúak közötti jövedelemkülönbség jóval meghaladja az aktív korúaknál tapasztaltat. A magasabb jövedelmű családok 10-ből 9 esetben rendelkeztek nyugdíj-megtakarítási számlával, míg a legalacsonyabb jövedelműeknél már kevesebb mint egy család rendelkezett ilyen megtakarítással a tízből.

Emellett nem elég, hogy a nők kevesebbet keresnek a férfiaknál, még a nyugdíj-megtakarítások terén is le vannak maradva. Ennek okaként a termékismeret hiánya, a kisebb jövedelem és az alacsonyabb megtakarítási lehetőség is megnevezhető. A nők megtakarítási lehetőségeire negatívan hat továbbá a szülési szabadság is: egy olyan nő, aki 5 évet ad fel a karrierjéből két gyermek felneveléséhez, 4%-os csökkenésre számíthat a nyugdíjbevételeiben.