Arra, hogy a légifölény megszerzése mennyire fontos egy háború (gyors) eldöntése érdekében, rengeteg példát lehetne hozni, talán a legékesebb precedens erre az izraeli hat napos háború, ahol egyetlen délelőtt leforgása alatt három nemzet teljes légiereje égett el a kifutópályán.
És bár Oroszország a háború első napjaiban nem állt messze a lehetőségtől, Ukrajna légierejét nem sikerült felmorzsolnia, Kijev erői pedig egyre növekvő veszteséget okoztak az orosz légierőnek (köszönhetően többek között a háborút megelőző amerikai fegyverszállításoknak, köztük a különféle ember által hordozható légvédelmi rakétáknak (MANPAD)).
Additional footage of the Ukrainian SAM hit on a Russian Ka-52. https://t.co/STIXwJ2UyS
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) December 5, 2022
Hogy az orosz légierő miért nem tudta, vagy akarta átvenni a teljes légtér feletti uralmat az ukrán hadjárata során, számtalan magyarázat született már. Hosszútávon végül is az orosz hadvezetés egy korlátozott légi hadjárat folytatása mellett döntött, legalábbis ami a forgó- és merevszárnyas harci repülőgépeket illeti, a géppark pedig elkerülte az ukrán ellenőrzés alatt álló légteret, főleg miután Kijev további, nyugati légvédelmi rakétarendszerekkel erősödött.
Mi az az UMPK és miért változtatott meg mindent?
A változás a háború második évének végén következett be akkor, amikor Oroszország sikeresen applikálta az úgynevezett UMPK kiteket a szovjet korabeli "buta" bombáira.
Érdekes módon az UMPK kitek története az Amerikai Egyesült Államok ukrajnai fegyverszállítmányaira vezethetőek vissza. 2023 elején ugyanis (nem bejelentett módon) Washington JDAM-ER szárnyas bombákat szállított Ukrajnának, amelyet tavasszal már elkezdtek használni az ukrán légierőnél.
: Presumably one of the first videos showing US-delivered guided bombs with JDAM-ER kits in action in Bakhmut, Oblast. Four GBU-62 were dropped on what is claimed to be an ammo storage point and Russian military staging area. #Ukraine
— (Ukraine) April 25, 2023
A JDAM nem egy önállóan kifejlesztett szárnyas bomba/siklóbomba fegyvercsaládot jelöl, hanem egy olyan felszerelhető modult, amelyet eredetileg nem irányított (pl. Mk. 84-es), hagyományos légibombákra helyeznek fel. Lényegében az eredeti fegyverrendszer szárnyakat és GPS-navigációs rendszert kap.
Ezáltal pedig a „buta” bomba egy megnövelt hatótávolságú, korlátozottan precíziós (a GPS-t zavarhatják elektronikus harcászati berendezések) siklóbombává alakul.
Az amerikai szárnyas bombák hatótávolságát 45 mérföldre, azaz 72 kilométerre becsülik.
Az UMPK („Unyificirovanyij Modul Planyirovanyija i Korrekcij”, Egységes sikló- és korrekciós modul) kit pedig ennek orosz megfelelője, amely hasonló kvalitásokkal ruházza fel az oroszok számára tonnaszámra rendelkezésre álló, szovjet korabeli bombákat.
Az orosz hadvezetés az UMPK modulok kifejlesztését az orosz-ukrán háború alatt kezdte el, az első képek még 2023 januárjában jelentek meg róla. Ugyanakkor ez nem ment egyik napról a másikra (bár az orosz milblogger, Szladkov már áprilisban a 3000 és 5000 kilós bombák bevetésével fenyegetőzött). Ráadásul a sürgetett fejlesztéseknek is megvoltak a maguk következményei, az első éles bevetések során például az oroszországi Belgorodot sikerült lebombáznia az orosz légierőnek.
IMAGES of Russian Defence Min. Shoigu being shown an FAB-500 bomb with a UMPK (strapped on wings) unit, that it is using in Ukraine. These are similar to US JDAMs & some of the electronic components (smuggled from the west) have the labelling removed #Ukraine
— raging545 (-) January 12, 2024
Végül májusra sikerült a FAB-500-asokra megfelelő UMPK-t applikálni, a FAB-1500-asokat 2024. márciusában vetette be először az orosz légierő, de nagyon úgy tűnik, hogy a FAB-3000-esek felújítása is terítéken van. Egyébként Oroszország rendelkezik még FAB-5000 és FAB-9000-es légibombákkal is, ugyanakkor ezek még nem kapták meg a sikláshoz szükséges fejlesztéseket. A számjelölések egyébként a bombák kilogrammban kifejezett tömegére utalnak.
Miben változott meg a háború menete?
Korábban szó volt már róla, hogy az orosz légierő az ukrán légvédelem miatt nem tud a célterület fölé repülni (legalábbis jelentős kockázatok nélkül), márpedig a hagyományos légibombák ezt a taktikát követelik meg. A siklóbombák lehetővé teszik ugyanakkor, hogy a vadászbombázók/bombázók a frontvonaltól 30-50 kilométeres távolságból indítsák útnak a bombáikat, ráadásul ezek még pontosabbak is a „buta” bombáknál.
Perhaps the clearest footage so far of a Russian UMPK FAB-1500 guided aerial bomb being used in combat in Ukraine.The silhouette of the bomb with wing UMPK kit/guidance module was plainly visible before making an impact in the Ukrainian town of Berislav in Kherson Oblast, right pic.twitter.com/F9NevrW6Mq
— Status-6 (Military) March 4, 2024
A FAB-1500-as pedig már most kihatással van az ukrán katonák moráljára, ráadásul elképesztő pusztításra képesek, ahol eltalálják a védelmi állásokat, ott kő kövön nem marad.
Az orosz légierő taktikája Avgyijivka ostrománál változott meg (késő februárra datálják). Az ukrán és orosz jelentések szerint is jelentős számban nőtt az orosz légierő bevetéseinek száma és a ledobott bombák mennyisége is.
Tehát az UMPK-k tömeges használata nem csak minőségbeli, hanem mennyiségbeli változást is eredményezett.
Március végére a ledobott orosz bombák száma elérte a 3500 darabot, ez tizenhatszorosa a 2023 első három hónapjában számon tartott légicsapások számának.
Ukrajna tehetetlen?
Nem egészen. A Nyugatról kapott légvédelmi rendszerek – főként az amerikai Patriotok – képesek védelmet nyújtani az orosz légierő aktivitása ellen, ugyanakkor ez sok kockázatot magában hordoz, ráadásul a nyugati lépések is azt eredményezték, hogy Ukrajna ezt minél korlátozottabban tudja érvényesíteni.
- Készlethiány
Ukrajna nagyon kevés nyugati légvédelmi rendszert kapott szövetségeseitől. Ha csak a Patriotnál maradunk, Németország 2, az Egyesült Államok 1 üteget (4 vagy 8 indítóállomással ütegenként), míg Hollandia két tartalék indítókonténert adományozott. Az üteg telepítésétől függően Ukrajna 14-26 rakétaindító-konténerrel rendelkezik, ez – még ha az összes Patriot a frontvonal mentén látna el feladatokat – édeskevés a teljes gőzzel operáló, több száz harci repülőgéppel rendelkező orosz légiflotta feltartóztatására.
Arról nem beszélve, hogy mióta a republikánus képviselők akadályozzák az amerikai döntéshozatalt az ukrán segélyekkel kapcsolatban, Kijev nem jut rakéta-utánpótláshoz. A légvédelmi rakéták hiánya pedig egyenesen kritikus: elemzők már kongatják a vészharangot, hogy március végére teljesen kifogyhat, és akkor az orosz légierő szinte teljesen szabad kezet kap Ukrajna felett.
- Veszteségek
Ha az orosz légierő a fronttól távolabb operál – a Patriot hatótávolsága pedig változatlan -, akkor az ukrán taktikának is le kell követnie az oroszt: vagyis a légvédelmi egységeket a fronthoz közelebb kell helyezniük.
Two M901 launcher vehicles of the MIM-104 Patriot air defense system of the Armed Forces of Ukraine were destroyed as a result of Russian strike with Iskander ballistic missile near Pokrovsk in Donetsk Oblast of Ukraine.Those are the two first confirmed losses of such type of pic.twitter.com/UaK4yFKlVd
— Status-6 (Military) March 9, 2024
Azt szinte biztosra vehetjük, hogy az ukrán légierő közelebb tolta a frontvonalhoz a légvédelmi egységeit, ugyanis ennek máris megvannak a veszteségben mérhető következményei: két Patriot inditó, és egy NASAMS légvédelmi rendszer tűzközpontja és rakétaindítója:
Az, hogy mennyire eredményes az ukrán reakció, már jóval nehezebben mérhető. Rendelkezésre álló közvetlen bizonyíték nincsen, közvetett akad.
Az ukrán hadvezetés mintegy egy tucatnyi Szu-34-es orosz vadászbombázó lelövését jelentette ebben az időszakban. Közvetett bizonyítékok – mint az orosz légibázisok műholdképei, az ukránok kitartása a taktika mellett – ugyanakkor arra utalnak, hogy Kijev valóban képes lehetett bizonyos számú Szu-34-es megsemmisítésére.
Arra a kérdésre, hogy a több száz géppel (és hamarosan akár több száz vagy ezer irányított légibombával) rendelkező Oroszország, vagy a korlátozott (és a nyugati vonakodás miatt egyelőre pótolhatatlan) rakéta- és eszközkészletekkel rendelkező Ukrajna nyeri a kibontakozó „anyagháborút”, elég egyértelmű választ lehet adni.
Megmentő lehet-e az F-16-os?
Ukrajna összesen 54 darab F-16-ost fog kapni nyugati szövetségeseitől (másfél év leforgása alatt), ebből 6 darab idén nyáron érkezhet meg Kijevbe. A nagy kérdés az, fel tudja-e venni ez a hat darab harci repülőgép a harcot a napi akár száz bevetést is repülő orosz légiflottával?
Ivan Havriljuk altábornagy, Ukrajna védelmi miniszterhelyettese bizakodó az ügyet illetően, és más ukrán tisztviselők is hasonló állásponton voltak. Az viszont biztosra vehető: ezek a korlátozott készletek az orosz légierő legyőzésére kevesek lesznek.
Ugyanakkor reális forgatókönyv lehet az, hogy Kijev ismételten képes lesz olyan veszteséget okozni, amely az orosz hadvezetést áttolja azon a határvonalon, hogy ismételten a harci repülések korlátozása és visszafogása mellett döntsenek – mint ahogy tették azt az ukrán offenzíva vérzivataros első hónapjait követően.
Bármiben is reménykedik Kijev, a Nyugat, vagy épp Oroszország,
a valóság jelenleg az, hogy Moszkva légiereje karnyújtásnyira van attól, hogy megszerezze a teljes légifölényt Ukrajnában.
Ezt egyszerre köszönhetik saját fejlesztéseiknek, amely a légierőt sosem látott mértékben juttatta precíziós fegyverekhez, és annak is, hogy Ukrajna korlátozott és fogyatkozó készletekkel rendelkezik az egyre erősödő orosz nyomás feltartóztatására.
Az amerikai vita Ukrajna további támogatásáról, amely késlelteti a légvédelmi rakéták érkezését, a légvédelmi rakétarendszereket ért veszteségek, az F-16-osok kései szállítása pedig mind arra mutatnak, hogy a mérleg nyelvét Kijev még hónapokig nem tudja visszabillenteni. Már ha hónapok múlva marad bármi is, amit vissza lehetne billenteni. A totális légifölény ugyanis kihat a szárazföldi harc alakulására, a hátország biztonságára és az ukrán haderő és az állami infrastruktúra további elemeinek megsemmisítését fogja eredményezni.
Címlapkép forrása: Getty Images
