Izrael hetek óta fenyegetőzött azzal, hogy a Hamász maradék katonai erejének felszámolása érdekében be fog vonulni az övezet déli részébe, sokáig azonban úgy tűnt, hogy a nyugati szövetségesek nyomásgyakorlásának hála Jeruzsálem nem fog a tettek mezejére lépni.
Izrael szövetségeseinek a fő problémája nem is magával a katonai művelettel, hanem az egyre romló humanitárius helyzettel van: Jeruzsálem eredetileg három szakaszban tervezte megszállni az övezetet, kezdve a legsűrűbben lakott északi területekkel, köztük a térség legsűrűbben lakott településével, Gázavárossal. Ezt követően indult meg Hán Júnisz megszállása. Mindeközben az IDF folyamatosan tolta maga előtt a palesztin civileket, melynek eredményeként pillanatnyilag az övezet déli harmadában tartózkodik a 2,1 milliós lakosság több mint fele. Az utolsó támadás éppen ezt a területet lenne hivatott megtisztítani.
Eredménytelen tárgyalások
Egyiptom, Katar, illetve az Egyesült Államok az izraeli invázió megindulása óta igyekeznek tűzszünetet kiharcolni a harcoló felek között, amit több tényező is jelentősen megnehezít:
- Jeruzsálem és a Hamász nem hajlandó egymással asztalhoz ülni, kizárólag közvetítők útján kommunikálnak egymással.
- A Hamász nem tud (vagy nem akar) pontos listát kiállítani az övezetbe hurcolt túszok állapotáról, ami izraeli oldalról a tűzszünet egyik fő feltétele lenne.
- Izrael aggályosnak tartja azt, hogy néhány tucat túszért cserébe olyan palesztin foglyok százait engedje szabadon, akiket gyakran közvetlenül is a Hamászhoz, mitöbb annak fegyveres szárnyához lehet kötni.
- A fegyvernyugvás időtartamára vonatkozóan a harcoló felek nem tűnnek kompromisszumkésznek: a Hamász békekötést követel, míg a zsidó állam csak egy ideiglenes tűzszünetbe hajlandó beleegyezni (bár ennek időtartamát Jeruzsálem többször is késznek mutatkozott bővíteni).
- A Hamász azt követeli, hogy Izrael teljesen vonja ki a katonákat az övezetből, Izrael viszont korlátozott visszavonulásnál többre nem hajlandó.
- Ráadásul Jeruzsálem mindezidáig nem érte el az invázió fő célját, a Hamász katonai ereje ugyan súlyos csapást szenvedett el, de meg nem semmisült, ahogyan a politikai elit is jórészt sértetlen (tekintettel arra, hogy évek óta Katarból irányítják a terrorszervezetet).
A helyzetet tovább rontja az, hogy Benjamin Netanjahu kormányfő népszerűsége pillanatnyilag történelmi mélyponton van,
a háború okozta rendkívüli helyzet megszűnése pedig minden bizonnyal magával hozná az egyébként is nagy nehézségek árán felállított jobboldali kormány, ezzel együtt pedig Netanjahu bukását.
A fegyveres konfliktusok megelőzésében, vagy megállításában az elmúlt években egyébként sem jeleskedő ENSZ szintén tehetetlen, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a nemzetközi csúcsszervezet palesztinokat segítő ága, az UNRWA körül hatalmas botrány robbant ki akkor, amikor annak munkatársait Jeruzsálem nemhogy a Hamász segítésével, de a tavaly októberi támadásokban való aktív részvétellel vádolta meg. Az ENSZ totális tekintélyvesztése után lényegében egyedül Washington bírt annyi befolyással, hogy megakadályozza Rafah invázióját.
Megindul a támadás, csak máshogy
A múlt hét végi izraeli nyilatkozatok alapján számítani lehetett arra, hogy hamarosan mégis megindul az offenzíva, hétfő hajnalban pedig már az is biztosra lehetett venni, hogy ez inkább órák, mintsem napok kérdése: Jeruzsálem szórólapokkal és hangosbemondókkal szólította fel az övezet délkeleti sarkában élő civileket arra, hogy azonnali hatállyal meneküljenek az Izrael által ellenőrzött Hán Júniszba, vagy a tenger partján található, egyébként is túlzsúfolt el-Mavaszi menekülttáborba, amit Izrael már hónapokkal ezelőtt „biztonsági zónának” nyilvánított (az IDF egyébként hivatalosan mindkét humanitárius zóna határát kitágította).
Gaza is barely 25 miles long And 3.7 to 7.5 miles wide 2 million people, 40,000 bombs And no place to hidePhoto of Map from BBC pic.twitter.com/WF6S5erPdf
— lemn (sissay) May 6, 2024
Az evakuációs felhívással több probléma is van:
az IDF által műveleti területté nyilvánított Kelet-Rafahban izraeli becslések szerint is minimum 100 ezer ember tartózkodik, akiknek kevesebb mint 24 órája volt arra, hogy elmeneküljön.
A „biztonsági zónákként” megjelölt területek ráadásul csak sok jóindulattal nevezhetőek tényleg biztonságosnak: Hán Júniszban még most is tart a Hamász infrastruktúrájának felszámolása, az el-Mavaszi menekülttábort pedig ha az övezet többi részéhez mérten kevéssé is, de érik légitámadások.
Az IDF stratégiájában azonban az elmúlt két nap eseményei alapján komoly megfontoltság is mutatkozik: az izraeli alakulatok cikkünk közlésekor csak a Gázai övezetet Egyiptommal összekötő rafahi határátkelő, illetve az övezet fő ütőerének számító Szalah al-Din autóút vonaláig törtek előre (északkeleten kicsit át is keltek az utóbbin), 1-2 dandárnyi erővel (nagyjából 5-10 ezer katonával). Az előzetes elvárásokkal szemben tehát Rafah város sűrűbben lakott területére még nem hatoltak be.
Gaza is barely 25 miles long And 3.7 to 7.5 miles wide 2 million people, 40,000 bombs And no place to hidePhoto of Map from BBC pic.twitter.com/WF6S5erPdf
— lemn (sissay) May 6, 2024
Pillanatnyilag ott tartunk tehát, hogy Izrael kezében van az övezetbe vezető mindhárom működőképes bejárat bejárat (további négy átkelő nem üzemel): a rafahi határátkelő gázai oldala, az északi, főleg gyalogosforgalmat lebonyolító erezi átkelő, és a déli Kerem Salom mellett található, amelyen keresztül Izrael irányából a tehergépjárművek is be tudnak jutni az övezetbe.
Az éppen szerda reggel derült ki, hogy Jeruzsálem – részben valószínűleg nemzetközi nyomásnak engedve – ismét megnyitotta a háború kirobbanása óta többször lezárt déli átkelőt a humanitárius konvojok előtt, illetve az is valószínű, hogy a rafahi bejárat megszállása is azt a célt szolgálja, hogy ellenőrizni tudják az övezetbe bejutó segélyszállítmányokat.
Gaza is barely 25 miles long And 3.7 to 7.5 miles wide 2 million people, 40,000 bombs And no place to hidePhoto of Map from BBC pic.twitter.com/WF6S5erPdf
— lemn (sissay) May 6, 2024
A segélyezés ugyanis továbbra is komoly problémát jelent: nem titok, hogy az övezetbe a Hamász fegyveresein, mint egyetlen de facto „hatóságon” keresztül jutnak be az ellátmányok, sem a nemzetközi segélyszervezetek, sem Egyiptom, de még az Egyesült Államok vagy Izrael sem tudja megkerülni a terrorszervezetet.
Jeruzsálem – illetve az éhező palesztin lakosság – számára éppen ez a tény okoz kellemetlenséget: Izrael értelemszerűen nem akarja azt, hogy az iszlamisták élelmiszerhez, orvossághoz, vagy olyan kettős felhasználású anyagokhoz jusson, mint például az üzemanyag, az viszont tény, hogy a Hamász a segélyek szétosztásánál hatalmas előnyben részesíti saját fegyvereseit. Ennek a helyzetnek az elszenvedői pedig éppen a palesztin civilek.
Hogyan tovább?
Érdemes megjegyezni, hogy Izrael középtávon valószínűleg Rafah teljes körű invázióját fontolgatja, a mostani „mérsékelt” támadás valószínűleg egy másik célt is szolgált, mégpedig azt, hogy Jeruzsálem megnézze, miképp reagálnak nyugati szövetségesei az izraeli tankok megindulására. Az iszlám világ részéről érkező, az akciót mélységesen elítélő reakciók várhatóak voltak, az is biztos, hogy érkezni fog egy semmilyen kötelezettséggel nem járó ENSZ nyilatkozat is (cikkünk írásakor ilyen még nem látott napvilágot).
Az azonban továbbra is kérdéses, hogy Izrael szövetségesei miképp fognak reagálni a támadásra. Elítélő nyilatkozatok valószínűleg bőséggel fognak születni, ezek azonban a médiafigyelmen, valamint a lakosság megnyugtatásán kívül kevés hatást fognak kiváltani (jó eséllyel a Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban kirobbant zavargások sem fognak hirtelen felszámolódni).
Izrael szövetségesei számára a gázai humanitárius katasztrófa a kiemelt sajtófigyelem ellenére inkább tekinthető apró kellemetlenségnek, mintsem vészhelyzetnek: Izrael a NATO legtöbb prominens hatalma számára kiemelt stratégiai partner, ezt a kapcsolatot pedig sem a palesztin halálos áldozatok, sem az egyetemfoglalások nem fogják érdemben megbontani, valószínű, hogy az eddigi gyakorlaton (elítélő nyilatkozatok, Izrael gazdaságát és haderejét érdemben nem veszélyeztető szaknciók) nem fognak változtatni.
Jeruzsálem oldaláról ettől függetlenül továbbra is problémás a gázai helyzet: bár tény az, hogy a Hamász fegyveres szárnya komoly veszteségeket szenvedett el, a politikai elit jobbára sértetlen maradt, tehát a terrorszervezet teljes felszámolása, mint kijelölt cél nagyon messze van. Rafah közelgő inváziója során pedig inkább a civil lakosság okozhat problémát, mintsem az iszlamista fegyveresek:
- Egyfelől amennyiben a lakosságot nem evakuálják a városból, úgy a rendkívül negatív sajtóvisszhang mellett nemes egyszerűséggel útban lesznek. A háború rideg valósága az, hogy a civilek még akkor is akadályozzák az adott területre bevonuló katonákat, ha semmilyen ellenállást nem mutatnak fel: mozgatni kell őket, külön figyelmet igényelnek, ráadásul a Hamász egyenruhát nem viselő fegyveresei gond nélkül használhatják őket akár álcának, akár fedezéknek, ahogyan ezt egyébként évek óta teszik is.
- Másfelől a több mint egy millió civil északra menekítése felér egy logisztikai rémálommal: az IDF is elismerte, hogy a teljes lakosság átvilágítására nincsenek meg az eszközeik, a tömegesen északra tartó emberek között gond nélkül elvegyülhetnek a Hamász emberei, az éhező tömeg nehezen tartható kordában, így a fosztogatások is valószínűek, ahogy a lassan egész Gázát fenyegető fertőzésveszély is.
Pillanatnyilag szkeptikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az övezet összes bejáratának elfoglalása után Jeruzsálem mégis el fog fogadni egy tűzszüneti megállapodást a Hamásszal. Ahogyan azt fentebb említettük, lényegében nincs olyan közös pont, amelyben a harcoló felek egyetértenek, ráadásul Jeruzsálemben valószínűleg nem örülnek annak, hogy izraeli források szerint Washington az zsidó állam tudta nélkül egy olyan tűzszüneti megállapodást fogadtatott el az iszlamistákkal, ami számos pontban eltér Izrael követeléseitől (ugyanakkor ezzel a lépéssel Washington valószínűleg a terrorszervezetnél is kihúzta a gyufát).
Címlapkép: izraeli Merkava harckocsik Gáza határában 2018-ban. A címlapkép illusztráció, forrása: Ilia Yefimovich/picture alliance via Getty Images
