Korábban már beszámoltunk róla, hogy a Safecity 1.0 konferencia kiemelt témái között volt a városi tervezés, mint a bűnmegelőzés egy lehetséges csatornája, illetve az is, hogy a gyerekek hogyan érezhetnék jobban magukat a lakóhelyük környékén. Az előadások között olyan esettanulmányok is előkerültek, amelyekben a gyerekeknek maguknak kellett megtervezni olyan kisebb projekteket, aminek a megvalósulásával jobban éreznék magukat az iskolájukban.

A konferencián a bűnmegelőzés mellett az is kiemelt téma volt, hogy miként látják a várost, vagy éppen az iskolát a gyermekek, ahol élnek, ahová járnak. Mit szeretnek benne, szerintük mit kellene fejleszteni. Beleznay Éva, senior consultant, Advanced Building and Urban Design, két esettanulmányon keresztül mutatta be a gyermekek nézőpontját. Előadása elején elmondta, hogy a tervezés hagyományos folyamata az, hogy megálmodnak valamit, ami később valahogyan hat az emberekre. Ezt kellene megfordítani, és először az élhetőségre, az emberekre koncentrálni és ennek megfelelően tudatosan tervezni, építkezni.

Csináltunk egy általános iskolai projektet, ahol a diákoktól azt kérdeztük, hogy mit csinálnak az iskolában, hogyan kapcsolódik ez az egyes helyiségekhez, illetve, hogyan érzik magukat ezeken a helyszíneken (tanterem, ebédlő, tornaterem, stb.). Az osztályoknak ezután javaslatokat kellett tenni, hogy mivel javíthatnának a környezetükön, hogyan lehet olyanná tenni, ami nekik is tetszik. A különböző ötletekről később együtt szavaztak.


Az első helyen egy olyan javaslat végzett, ami öltözőszekrények vásárlására vonatkozott, a második helyen a sulirádió ötlete, a harmadikon pedig egy közösségi tér kialakítása állt. Ahhoz, hogy élhető terek vagy városok jöjjenek létre, hasonlóan érdemes felépíteni a tervezés folyamatát, mint ahogyan azt a gyerekek is csinálták, először azt kell vizsgálni, hogy mitől érezhetjük jobban magunkat, ezután jöhet a tervezés és a megvalósítás.

Az iskolai példában a megvalósítás akadályokba ütközött, a szekrényeket a tűzvédelmi szabályok miatt, a rádiót pedig forráshiány miatt nem lehetett megvalósítani, a közösségi tér viszont elkészülhetett.

Így építenék fel a gyerekek a várost

Érdekli, hogy miként teremthető meg a biztonság, a védelem a fizikai térben, vagy az utcákon, és hogyan az online világban? A Future City 2019 Konferencián ez is a kiemelt témák egyike lesz. Jelentkezzen még ma!

Városi terek gyerekszemmel


Az iskolai kereteken túl, egy másik felmérésben azt vizsgálták, hogy a városi térről mit gondolnak a gyerekek. Az első kérdés az volt, hogy mi található meg egy városban. Említették a lakóépületeket, az irodákat, üzleteket, majd körülbelül a felsorolás 30. helyén előkerült az ember is. A példa jól mutatja, hogy már gyermekkorban is a várost alkotó elemek említése estén egy épület sokkal hamarabb eszünkbe jut, mint az emberek, akik miatt mindezek épülnek. A vizsgálat további részében képek alapján kellett értékelniük a különböző közterületeket (zsúfolt tér, kihalt utca, stb.) A pozitívumok általában a zöldterületek voltak, a családi házas övezetek és az olyan terek, ahol nem volt sok ember. Ezzel szemben a nagy monumentális épületeket kevésbé szerették, csak úgy, mint a zsúfolt tereket, utcákat és az aluljárók is negatív érzéseket váltottak ki belőlük.

2019.03.12 13:35 Olyan várost kell tervezni, ahol egy 8 éves és egy 80 éves is jól érzi magát
2019.03.11 13:52 Ilyen az egyik legegyszerűbb megoldás, amivel csökkenteni lehetne az utcai lopásokat

Így építenék fel a gyerekek a várost

További információért kattintson ide!