Manapság nem lehet megkerülni a kérdést, vajon egy átlagember hogyan fogja tudni megőrizni az aktív évek során megszokott életszínvonalát nyugdíjba vonulása után. Azt ugyanis még az öregedő Európa magas GDP-vel rendelkező országainak államai sem lesznek képesek az állampolgáraik számára biztosítani. Önmagában az állam által nyújtott nyugdíj erre nem lesz elegendő. Nem véletlen, hogy egy német vagy egy osztrák leendő nyugdíjas nemcsak az állami nyugdíjára alapozza időskori jólétét, hanem megköti a második, a harmadik, sőt, a többedik élet- és nyugdíjbiztosítását is.

"Előtakarékosság nélkül nem megy" - ezzel elvileg többnyire tisztában vagyunk. A kutatásokból ugyanakkor az derül ki, annak ellenére, hogy a hazai lakosság jelentős része - több mint kétharmada- - tisztában van ezzel, még mindig kevesen vannak azok, akik idejében megkezdik az öngondoskodást.

A nyugdíj-előtakarékosságra több olyan lehetőség is kínálkozik, amelyhez az állam adójóváírást biztosít, nem is keveset.

A nyugdíjbiztosításokra és a nyugdíj-előtakarékossági számlára (NYESZ-R) 20 százalékos, de legfeljebb 130 ezer forint, az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári megtakarításokra legfeljebb 150 ezer forint adókedvezmény vehető igénybe egy adóévben. Az összevont, együttes adókedvezmény legfeljebb 280 ezer forint lehet egy évben.

Az egyes nyugdíjtermékek más-más előnyökkel rendelkeznek, eltérő megtakarítási szokásokkal rendelkező, illetve pénzügyi tudatosságú ügyfélkört szólítanak meg. Különbözőek abból a szempontból is, hogy milyen szabadságot engednek az ügyfélnek az aktív portfoliókezelésre, illetve ehhez milyen segítséget kaphatnak a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatóktól.

Lássuk, milyen érvek szólnak a nyugdíjbiztosítások mellett!
  • A biztosítás rendszeres és folyamatos megtakarításra ösztönöz, ezzel is segíti az eredeti cél elérését, azaz a nyugdíjcélú tőkegyűjtést. Alapvető elvárás a rendszeres fizetés, igény esetén ugyanakkor egyösszegű vagy eseti befizetés is lehetséges.
  • Rugalmas termék, lehetőséget nyújt a személyre szabott megtakarítási portfólió összeállítására. Kockázatvállaló képességének és hajlandóságának megfelelően az ügyfelek választhatnak a hagyományos garantált összegű kifizetést nyújtó életbiztosítások és a unit-linked típusú termékek közül. Ez utóbbi esetben a terméken belül mód van különböző kockázati profilú eszközalapok közül választani, ezeket kombinálni, illetve időről-időre átcsoportosítani. A befektetési aktivitás és a kockázatvállalás mértéke tehát igény szerint alakítható.
  • A klasszikus életbiztosítás az egyetlen olyan megtakarítási forma, ahol a pénzügyi szolgáltató akár évtizedekre előre garantált hozamot ígér, amely szigorú szolvencia-szabályozással, tőkegaranciával alátámasztott.
  • A termékbe kockázati védelmi elemet is beépítenek, ami az ügyfél igénye szerint magasabb, kiterjedtebb biztosítási védelemmel és szolgáltatásokkal is bővíthető.
  • A kifizetés életjáradék formájában is történhet, amelyet professzionális - biztosítói szolvencia-szabályozással támogatott - szolgáltató nyújt.
  • A biztosítás - a személyes igényfelmérésen alapuló pénzügyi tanácsadás segítségével - ahhoz az ügyfélkörhöz juttatja el a megtakarítási lehetőséget, amelyik leginkább rászorul a megtakarítási és költési szokásainak megváltoztatására. Ezért a biztosítástól várható el legnagyobb eséllyel, hogy képes lehet a legszélesebb rétegeknek érdemi nyugdíjcélú megtakarítást nyújtani, és ezzel az állam terheit, a társadalombiztosítási rendszer leterheltségét csökkenteni.
  • A biztosítás felkínálja a szakértői támogatást a szerződés teljes tartama során. A szerződés megkötésekor segíti a döntéshozatalt, ösztönzi a pénzügyi felelősség vállalást, a későbbiekben pedig biztosítja a szerződés utógondozását, hogy a hosszú távú megtakarítási cél megvalósuljon. A kutatásokból egyértelműen kiderül, hogy a hosszú távra szóló élet- és nyugdíjbiztosítási szerződések megkötése előtt a személyes konzultációnak óriási szerepe van.
  • A befektetési döntésekhez intézményi szinten nyújt segítséget a biztosító. Ezek eszközei például a menedzselt eszközalapok, az árfolyamfigyelés, a "stop loss, start by" típusú szolgáltatások, az abszolút hozamú alapok, a garantált és a védett eszközalapok, amelyek a legtöbb biztosítónál elérhetők.
  • A nyugdíjmegtakarítási formák közül egyedül a a nyugdíjmegtakarítások rendelkeznek teljes körű, az összes költségtípust magába foglaló költségmutatóval. A 2010-ben kidolgozott Teljes Költség Mutató (TKM) rendszer 2016 óta a Magyar Nemzeti Bank vonatkozó ajánlásának is alapja. A unit-linked típusú biztosítási termékekre létrehozott mutató könnyen érthető és összehasonlítható módon mutatja meg az összetett költségstruktúrát. 2015. július 1-je óta a biztosítók a klasszikus nyugdíjbiztosítási termékekre is számolnak TKM-értéket, ezzel már valamennyi nyugdíjbiztosítási termék költségszintje egyszerű módon összehasonlítható, legyen szó akár unit-linked, akár klasszikus nyugdíjbiztosításról.


(x)