Egy jó grafikonnal néha könnyebb bemutatni egy történetet, mint szóban elmesélni. Szinte felfoghatatlan, de a ma alapkelléknek számító vonaldiagramok és kördiagramok egykor forradalmi újítást jelentettek. Használatuk pedig szó szerint életbevágónak bizonyult: egy legendás angol nő, Florence Nightingale, diagramok segítségével győzte meg az 19. századi angol vezetést arról, hogy jobban oda kéne figyelniük a kórházi higiéniára. Az ellentmondást nem tűrő grafikonjának hála, katonák tömegei élték túl a krími háborút. Az alábbiakban a grafikonok e színes történetét nézzük át, majd végül szót ejtünk a modern világ kihívásairól is.

A grafikon születése


Mindenki ismeri a mondást: egy kép többet ér ezer szónál. De akkor egy jól eltalált grafikon vajon mennyit ér? Nehéz kérdés, de annyi sejthető, hogy bizonyos információk és üzenetek átadását jelentősen megkönnyíti egy-egy jól megrajzolt ábra. Ha pedig ezáltal éppen egy fontos társadalmi vagy pénzügyi döntést befolyásolunk, akkor már egyenesen életbevágó is lehet az az adott grafikon.



Az emberi agy kifejezetten jól alkalmas a grafikus alakzatok hatékony feldolgozására, és ügyesen észreveszi a benne megbúvó mintázatokat is. Az információáramlásnak ez pedig kifejezetten új szintjét hozta el az emberi társadalmunkban.

Gondoljunk csak bele: a kezdeti időkben az emberek még csak írni-olvasni sem nagyon tudtak, ezért az okos papok sokszor inkább a templom falára festett képekben mesélték el a bibliai történeteket a híveik számára. Tudták, hogy így jön majd csak át igazán jól a prédikációjuk üzenete.

Ez a remek ötlet, hogy képekkel és ábrázolásokkal támogassuk meg a mondanivalónkat, kifejezetten lassan terjedt át a társadalmi-gazdasági életbe. Egészen a 18. századig kellett várnunk, hogy végre elkezdjék kitalálni a dolog odaillő módszerét, ami által könnyebben átláthatóvá válik a statisztikák világa.

Az egyik első úttörő ezen a téren egy skót úriember volt: William Playfair (1759-1823). A politikai gazdaságtannal, statisztikával és nem mellékesen egykor titkosszolgálattal is foglalkozó Playfair, egy 1786-ban publikált irományában állt elő a vonaldiagram, a kördiagram és az oszlopdiagram ötletével. A történelmi hűség kedvéért annyit azért megjegyeznénk, hogy diagrammos ábrázolással már korábban is próbálkoztak előtte páran (mint például Joseph Priestley 1765-ben), de Playfair módszere kifejezetten forradalminak bizonyult. Még ha ez a kijelentés furcsának is tűnik mai szemmel egy hétköznapi vonaldiagram kapcsán.

Márpedig Playfair megközelítése tényleg új volt és egyben nagyon hasznos is. Hogy lássuk, pontosan milyen alkotásokról is van szó, az alábbiakban mutatjuk a világ feltehetően első oszlop- és vonaldiagramját:

A grafikon, ami életeket mentett

(Csak halkan jegyeznénk meg, hogy a világ első gazdasági grafikonjának a színezése éppenséggel hasonlít a Portfolio grafikon szabályzatában szereplő színskálához is. Ez persze teljesen a véletlen műve.)

A grafikon, ami életeket mentett

Forrás: The Commercial and Political Atlas and Statistical Breviary, Cambridge University Press 2005

Ez a két szép garfikon Skócia export és import statisztikáit ábrázolja különböző országgal szemben. Az adatoknak ez a fajta megjelenítése, amely a mennyiségek számszerű összehasonlítását nyújtja, teljesen egyedi ötlet volt akkoriban.


Playfair zsenialitása természetesen nem állt meg ennyiben. Ő annak volt ugyanis a szószólója, hogy az ilyesfajta ábrák sokkal jobban képesek az információ átadására, mint a korábban megszokott táblázatok. Így aztán olyan további rendkívüli ötletekkel is előállt, mint például a kördiagram használata. Sőt, később további grafikonfajtákat is kifejlesztett.

A grafikon, ami életeket mentett

Forrás: The Commercial and Political Atlas and Statistical Breviary, Cambridge University Press 2005

Az ábra, ami életeket mentett


Hogy értsük, tényleg mekkora jelentősége is volt az adatok ilyen újszerű ábrázolásának a való életben, egy újabb jelentős történelmi személyiséghez evezünk át, aki pusztán néhány generációval élt később. Florence Nightingaleről van szó (1820-1910), aki egy világhírű angol ápolónő és statisztikus volt a 19. században.

Hozzá köthető a modern nővérképzés és a betegellátási reform Angliában, és nem mellesleg igen jól ismerte Playfair ábrázolási módszereit. A betegápolás hatékonysága erősen foglalkoztatta, és mindezt kellő tanultságának köszönhetően statisztikai módszerekkel vizsgálta. Eredményeinek elfogadtatása ugyanakkor egyáltalán nem ment könnyen abban a férfiak dominálta világban. Csakhogy rendkívül leleményesen újfajta meggyőzési módszerekhez folyamodott: diagramokkal támasztotta alá a mondandóját.


Nightingale kiváló taníttatásának hála olyan életbevágó összefüggéseket vett észre a krími háborúban megsérült katonák ellátása kapcsán, amely később emberéleteket mentett. Folyamatosan feljegyezte és vizsgálta, hogy miként alakul a halálozások száma a különböző kórházakban, és milyen tényezők befolyásolhatják az idősorokat.

Rájött, hogy a higiéniai állapotok elképesztő hatással vannak a kórházi kezelések sikerességére, vagyis hogy attól nagyban függ a halálozási arány. Statisztikai tudásának köszönhetően észrevette a korrelációt ezen a téren, és keresni kezdte a lehetséges választ. Akkoriban még teljesen általános volt, hogy a sérült katonák döntően az elfertőződő sérüléseik miatt haltak meg egy-egy csata után.

Ehhez az időszakhoz kapcsolódik Nightingale egyik nagyon híres mondása is, amely máig rezonáló üzenetet hordoz:

Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek.

Ahogy statisztikailag dokumentálta és elemezte az eseteket, egyre tisztábban látta, hogy miként kéne megreformálni a betegellátást. De a felfedezéseit természetesen nem fogadták el rögtön, sőt, egyenesen sértőnek találták egyesek. Hosszan küzdött és újra meg újra elmagyarázta a feltárt összefüggéseket a döntéshozóknak, de az áttörésre egy darabig várnia kellett. Ekkor jött aztán képbe a grafikonok használata. Tudniillik, akkoriban egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a döntéshozó nagyemberek fel képesek fogni egy olyan összefüggést, amire ő rájött.

Nightingale ezért zseniális és igen látványos ábrán mutatta be, hogy miként alakult időben a halálozások száma az ő általa bevezetett intézkedések hatására. Ezt az igen híres, és egyébként még mai szemmel is tetszetős ábrát (úgynevezett poláris diagramot) láthatjuk alább:

Forrás: www.royal.gov.uk

Amikor erre az ábrára ránéztek a feljebbvalói, egyértelművé vált számukra, hogy bizony, a bal oldali diagramon lévő hónapok mellett jóval kisebb a besatírozott terület. Ebből pedig megértették, hogy akkor tényleg áldásos hatással bírt Nightingale módszere.

A legendás nő sikerét követően még évekig fáradhatatlanul dolgozott a kórházi reformok bevezetésén, majd 90 éves korában hunyt el. Sokféle kitüntetései közül az egyik legérdekesebb talán az, hogy a Királyi Statisztikai Társaság tagjává is megválasztották első nőként. Sőt, nem sokkal később az amerikai intézet, az ASA (American Statistical Association) is bevette a köreibe. Nightingale tehát egy nagyon érdekes pályát futott be a történelem során, és ezzel egyben a grafikonok elterjedésének a történetét is rendkívül kiszínezte.

Nincs még vége a diagramok evolúciójának


A fenti áttekintésből jól látható, hogy mennyire nagy értéke lehet egy jól megválasztott grafikonnak. Tényleg ezer szónál is többet ér, ha egy ábra a kulcsfontosságú információkat hatékonyan kommunikálja. Ennek a közlési formának máig óriási a jelentősége, sőt, lehet, hogy egyre nagyobb. Az infografikás ábrázolás ugyanis messze túlmutat azon, hogy valaki Excelben pár kattintással összekókányol egy ábrát. Valójában már egy külön területté kezdi kinőni magát a digitális világunk adattengerének a feldolgozása és ábrázolása.

Ez óriási kihívást jelent mind a vállalatok, mind pedig a tudósok számára, mert egyre több a strukturálatlan adat, amikkel nehéz mit kezdeni. A megoldáshoz többnyire már programozási készségekre van szükség, illetve speciális szoftverekre, hogy végül értelmes összefüggéseket rajzolhassunk le.

Zárásként egy mából vett - de nem éppen hétköznapi - példát mutatnánk arra, hogy hová is tart a modern "garfikontudomány". Ez a már-már absztrakt festménynek is beillő grafikon, az amerikai energiafelhasználás útját mutatja meg:

Forrás: Tommy Mccall és David Bassett munkája

Az összetettsége ellenére valójában egészen könnyen kivehető az üzenete: azt mondja el, hogy miből mi lesz. A legfontosabb következtetése pedig az, hogy valójában mennyire sok energia is veszik kárba (válik hőveszteséggé) a jelenlegi rendszerben.

Világunk egyre bonyolultabb, ezért egyre nagyobb kihívást jelent az előbbihez hasonló jelenségek elmagyarázása az emberek vagy éppen a döntéshozók számára. Közérthető grafikonokra tehát még így Nightingale után két évszázaddal is óriási szükség van. Az a nagy szerencsénk, hogy a grafikonok fejlődése nem állt le a kördiagramoknál.


Portfolio Prof

Szereted a tudományt és a közgázt? Akkor ez a rovat pont neked való.
Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat osztunk meg a Facebookon.
Ide kattintva tudsz követni minket!