Eljött az idő, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzunk egy nagyon alapvető, de megannyi félreértést szülő kérdést: mi is tulajdonképpen a pénz? A válasz sajnos nem annyira egyszerű, sőt, elsőre furcsán hangzik majd, amit mondunk. A pénz nem más, mint egy tartozást kifejező eszköz. Ráadásul egyből három fajtája is van: a számlapénz, a készpénz és a jegybanki számlapénz. Az elsőt kereskedelmi banki pénznek, az utóbbi kettőt pedig jegybankpénznek is lehet nevezni. Mindhárom a gazdaságban fennálló tartozásokat, illetve követeléseket fejez ki: a bankunk például számlapénzben jegyzi a velünk szembeni adósságát, amit jegybankpénzzel egyenlíthet ki. A hitelpénzrendszerünk ezen különös természete sajnos nagyon sok összeesküvés-elméletet és butaságot szült a közbeszédben, amiket ideje végre tisztáznunk.

A Portfolio Prof Pénzsorozata

Cikksorozatunkkal a pénzzel kapcsolatos alapműveltséget szeretnénk több irányból bemutatni. Az eddig megjelent pénztörténettel és pénzelmélettel kapcsolatos cikkeink itt találhatóak meg:

2019.03.08 15:59 Már azelőtt hitelbe vertük magunkat, hogy feltaláltuk volna a pénzt
2019.03.05 16:30 Kagylóktól a kriptovalutákig: elképesztő átalakulásban van a pénzünk
2019.01.22 16:30 A pénz 3 arca: nem csak arra jó, hogy elköltsük
2018.02.28 17:00 Elmondjuk, hogy ki teremti a legtöbb pénzt Magyarországon
2018.03.09 11:10 Hová tűnt az arany a pénzünk mögül?
2018.06.30 16:04 Bebizonyították, hogy mindig is a politika tette tönkre a pénzünket

Hogyan kíván fizetni, tisztelt Mammon?


Végre megjött a pénz a számlámra, úgyhogy most megyek is az ATM-hez felvenni
- hangzik el egy hétköznapi helyzetben ez a teljesen átlagosnak tűnő kijelentés. Talán mindenki mondott már hasonlót, anélkül hogy bárki is kérdőre vonta volna ezért. De most ennek vége. Ezennel eláruljuk, hogy ez az állítás pénzelméleti szempontból egyáltalán nem állja meg a helyét. A továbbiak felvezetéseképpen most egy elborult pénzelméleti kötekedéssel indítunk, majd végül segítünk megérteni és kontextusba helyezni a jelenséget.



Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor több ponton is olyat mond a fent idézett állítás, amely pontosítása szorul. Először is: itt valójában a pénz egyik altípusáról van szó, a számlapénzről, ami nem más, mint a bank számunkra elkönyvelt tartozása. Továbbá az egyáltalán nem jött valahonnan át a számlánkra, hanem pusztán egy könyvelési művelet eredményeként került oda.

Még ha másik bankból is utalták, akkor is csak a kereskedelmi bankok jegybanknál vezetett számláinál idézett elő valamiféle átrendeződést. De az a mozgás valójában a pénz egy másik formájában ment végbe: a jegybanki számlapénzben. A mi kis számlánkra azért kerül bármi is, mert a bankunk azt egyszerűen odaírja, elkönyvelve a felénk való tartozását. Ennél fogva amikor elmegyünk az ATM-hez, hogy felvegyük azt a bizonyos összeget, akkor valójában nem teszünk mást, minthogy törlesztésre kényszerítjük a bankunkat. A végső csavar pedig az, hogy a készpénz, amihez hozzájutunk, már megint egy újabb formája a pénznek: úgynevezett jegybankpénz.

A pénz a tárcádban nem más, mint valaki adóssága

Az a bizonyos készpénzfelvétel az ATM-nél. Forrás: Shutterstock

Mindez megdöbbentő lehet sokak számára, elvégre nem kevesebbet állítunk, minthogy háromféle pénz létezik. Sőt, azt is mondjuk, hogy a számlapénzünk tulajdonképpen nem más, mint egy olyan könyvelési elem, ami tartozást takar. Amivel a bank tartozik, az a mi követelésünk. De a helyzet még ennél is furcsább: igazából a modern pénz minden egyes formája egy időkorlát nélküli tartozási elismervénynek tekinthető. Ezt az angol szakirodalomban IOU-nak hívják (I owe you: én tartozok neked), amely a különféle követelésekre egy remek gyűjtőfogalom.


Ha ezek után mindenki gyanakodva néz bele a pénztárcájába, vagy netán elkezd késztetést érezni arra, hogy kivegye a pénzét a bankból, akkor most szólunk: ne tegye! A pénznek valóban különös egy természete van, de ez teljesen normális. Sőt, a gazdaság számára így optimális, amiről majd még beszélünk a cikksorozatunk egy következő részében. A továbbiakban egyelőre csak próbáljuk meg kibogozni és megérteni az előbbi állításokat, feltárva, hogy tulajdonképpen mi is a pénz.

Egyáltalán mi az, hogy pénz?


A modern gazdaságunk működéséhez elengedhetetlen, hogy használjunk pénzt. Ez az eszköz a mikroökonómia levezetése szerint tetemes költségmegtakarítást adott az emberiségnek, hiszen látványosan megkönnyítette a gazdasági tranzakciók létrejöttét. A pénz természete és megjelenési formája ugyanakkor rendkívül sokat változott a történelem során. Erről egy kellően részletes áttekintést adtunk a cikksorozatunk egyik korábbi részében, ahol a kagylópénzektől egészen a kriptopénzekig jutottunk.

Az a pénz, amit ma használunk, merőben különbözik az őseink által ismert pénzformáktól. A tízezres papírfecni a pénztárcánkban igazából semmire sem jó önmagában. Immár aranyra sem válthatjuk be a jegybanknál, vagyis semmiféle kézzelfogható fedezet nincsen mögötte. Azért van csak értéke, mert a többi ember elfogadja árukért vagy szolgáltatásokért cserébe. Az emberek bíznak benne. Kialakult ugyanis egy társadalmi konszenzus a használatáról, amit a hatalom különféle törvényekkel kíván minél jobban elősegíteni.

A modern pénznek ma három alapvető típusa létezik:

  • Számlapénz
  • Készpénz
  • Jegybanki számlapénz

Az elsőt kereskedelmi banki pénznek, míg a másodikat és a harmadikat jegybanki pénznek lehet nevezni. Messze a legtöbb pénz számlapénz formájában van jelen a gazdaságban, a készpénz hozzá képest szinte teljesen eltörpül. A számlapénz százalékos aránya a pénzmennyiségen belül a legtöbb országban bőven 90 százalék fölött van.

A pénz természetével kapcsolatos fő állításunk pedig a következő: e három pénzforma mindegyike tartozást fejez ki (úgynevezett "IOU"). Mind a készpénz, mind a számlapénz, mind pedig a jegybanki számlapénz a gazdaság különböző szereplői között fennálló tartozik és követel viszonyt tükröznek. A modern pénzrendszerünk tehát nem más, mint hitelpénzrendszer.

Tartozik és követel


Itt fontos megjegyezni azt az általános tényt is, hogy igazából nemcsak a pénz, hanem egyenesen minden pénzügyi eszköz is hasonló tartozásként értelmezhető. Vagyis a pénzügyi eszközök kivétel nélkül mindig valakivel szembeni követelést fejeznek ki. Ez a valaki pedig lehet egy személy, egy vállalat, egy bank, de akár maga az állam is. Furcsának hangozhat ez az osztályozás, de tulajdonképpen a pénzt magát is egy pénzügyi eszköznek érdemes tekinteni.

A pénzügyi eszközöket olyanok hozhatják létre, akik már birtokolnak egy nem pénzügyi eszközt. Ha nekem például van egy földem, amit nem akarok megművelni, akkor bérbe adhatom másnak. Ezzel egy követelésem keletkezik - egy pénzügyi eszköz - a földből származó haszonra. Régen ezt egy földbirtokos talán még terményben kérte volna el, de ma már természetesen pénzben számolnak el egy ilyen helyzetben is. Egyszóval a pénzügyi eszközök ma szinte mindig egy másik pénzügyi eszközzel szembeni követelést fejeznek ki. Mivel minden ilyen követelés másik oldalán is állnia kell valakinek, ezért a pénzügyi eszközök összmennyisége mindig egyenlő kell, hogy legyen a pénzügyi tartozások mennyiségével (egy zárt gazdaságban vagy globálisan).

Ha tehát a világban minden ember egyberakná a pénzügyi eszközeit - a pénzt is beleértve! - és a tartozásait, akkor azok kiegyenlítésével nem maradna más a világon, csak a nem pénzügyi eszközök. A termésünk, a házunk, és az egyéb reáljavaink. Furcsa egy világ lenne.


Ebből remekül érzékelhetjük, hogy mennyire egy bonyolult tartozik-követel hálózat áll a mai gazdaságunk mögött. A pénz lényege ebben a történetben pedig éppen az, hogy erre az elképesztően összetett tartozási problémára választ adjon. Egy mindenki által elfogadott pénz nélkül ugyanis képtelenség volna kezelni ezt a helyzetet. Hogyan számolnánk el és rendeznénk a tartozásokat? Hogyan bízhatnánk így meg abban, hogy valaki majd pont úgy egyenlíti ki az adósságát, ahogy azt mi szeretnénk?

Európában a középkori kereskedők valójában egy darabig tényleg azzal próbálkoztak, hogy a különféle tartozásokat egy nagy könyvben gyűjtötték össze, majd pedig azt időnként megpróbálták kiegyensúlyozni. Ha Anna tartozik Balázsnak egy adott összeggel, Balázs pedig Cecilnek ugyanannyival, akkor akár Anna tartozásával is fizethetne Balázs Cecilnek. Már ha Cecil megbízik Annában. Ha nem akkor baj van. De akkor is gond van, ha túl sok a szereplő. Ezt a problémát hivatott megoldani a pénz, amit mindenki elfogad. (Persze ennek az elérése sem éppen könnyű.)

A pénzben való bizalmat sokáig az volt hivatott garantálni, hogy nemesfémekhez kötötték az értékét. Ha egy bank kibocsátott egy bankót, akkor arra rá volt írva, hogy hány uncia aranyra váltható be. Az aranyat pedig már elfogadták az emberek, mint érték. Az ilyen pénzek tehát a kibocsátó intézmények aranyban kifejezett tartozását fejezték ki.

Ki tartozik kinek?


A 20. század során ugyanakkor a pénz végleg szakított az arannyal és általánosan elterjedté vált a fedezet nélküli fiat pénz a világon. (Megjegyzendő, hogy a történelem során már korábban is fel-felbukkant a fiat pénz, de általában csak rövidebb időszakokra.) Ez a pénz már nem váltható be aranyra, és így adódik az a nehéz kérdés, hogy akkor tulajdonképpen milyen hitelviszonyt is tükröz egy ilyen modern pénz. Mire váltható be az a bizonyos tízezres a tárcánkban? A válasz furcsán fog hangzani: egy másik tízezresre. A fiat pénzek fedezete nem más, mint maga a fiat pénz. Így működik a modern hitelpénzrendszerünk.

A jegybank, amely szerepét itthon a Magyar Nemzeti Bank tölti be, adós nekünk azzal az értékkel, amivel a tárcánkban lévő készpénzünk bír. Csakhogy őt felhatalmaztuk rá, hogy ezen tartozását további fiat pénzzel - ez esetben jegybankpénzzel - rendezze, amely kibocsátása felett monopóliummal bír. Ha éppen lejár a pénzünk egy újabb fajta tízezres kibocsátása miatt, akkor bemehetünk az MNB-be, hogy cserélje ki. Nehéz ezt befogadni, de pénzelméleti szempontból igazából ezzel rendezi a felénk való tartozását. Más ellentételezést pedig nem kérhetünk számon rajta.

A pénz a tárcádban nem más, mint valaki adóssága

A Magyar Nemzeti Bank épülete. Forrás: Shutterstock

Amikor számlapénzről van szó, akkor a helyzet annyiban más, hogy a kereskedelmi bankunk már csak jegybankpénzben képes rendezni a tartozását felénk. Például amikor elfáradunk ahhoz a bizonyos ATM-hez. Számára az a legkényelmesebb, ha nem vesszük ki készpénz formájában a pénzünket, hanem mindig csak az ő könyveiben létező számlapénzzel fizetünk.


Neki az elképzelhető legideálisabb helyzet pedig az, amikor egyazon bankon belül fizetünk, hiszen ekkor pusztán annyit kell tennie, hogy az egyik ügyféllel szembeni tartozását átírja egy másik alá. Amikor mégis egy másik bank ügyfelének fizetünk, akkor a bankunk már kénytelen elrendezni a dolgot a versenytársával, ami a jegybanknál vezetett, jegybanki számlapénz terhére valósul meg.

Szintén ezen tartalékai ellenében kérhet a bankunk több készpénzt a jegybanktól, ha az ügyfelei netán túl sokat vennének fel belőle. A jegybank az ilyen kéréseket általában gond nélkül teljesíti, és ha kell, akkor nyomtat némi készpénzt, amit aztán megfelelő ellentételezésért cserébe át is ad. A jegybanknál elhelyezett tartalékok tehát ismét csak a jegybank tartozását jelenítik meg a kereskedelmi bankokkal szemben, de ezt ő gond nélkül elő tudja teremteni, hiszen a jegybankpénz létrehozásában szabad keze van (természetesen a monetáris politikai megfontolásokat szem előtt tartva).

Ebből a helyzetből jól kitűnik az az érdekes mellékszál, hogy a pénzmennyiség alakulása felett - aminek a legnagyobb része számlapénz - valójában egyáltalán nincs közvetlen kontrollja a jegybanknak. Sőt, egyenesen a kereskedelmi bankok játsszák az elsődleges szerepet a pénzteremtésben, amely a hitelezési folyamatuk eredménye. Ennek a működéséről ebben a korábbi cikkünkben írtunk:

2018.02.28 17:00 Elmondjuk, hogy ki teremti a legtöbb pénzt Magyarországon

Pénzek mérlege


Ott tartunk tehát, hogy ez a háromféle pénz a gazdasági szereplők egymással szembeni tartozásait tükrözi: a jegybank a készpénzen keresztül a lakosságnak tartozik, a jegybanki számlapénzen keresztül pedig a kereskedelmi bankoknak (illetve még azon körnek, akinek lehet ilyen számlája). A kereskedelmi bankok a számlapénzen keresztül a lakosságnak tartoznak, a tartalékok által pedig a jegybank felé van követelésük. Ezt a felállást az alábbi sematikus ábrán mutatjuk be a három szereplő mérlegtételein keresztül.


Ebben a tartozik-követel hálózatban a legérdekesebb szereplő maga a jegybank. Ő az ugyanis, aki a fiat pénzrendszernek köszönhetően semmilyen fizikai korlátba nem ütközik, amikor készpénzre van szüksége. Nem kell már ugyanis tekintettel lennie az aranybányák kitermelési kapacitására, egyedül a monetáris politikai céloknak kell megfelelnie. A kereskedelmi bankok mérlege ennél már jóval kevésbé alakulhat szabadon, őket ugyanis nemcsak a prudenciális szabályozás, hanem a profitabilitási szempontok is kötik a hitelezésük folyamán. Ráadásul a hitelezésük alakulása nemcsak az ő kínálatukon múlik, hanem a háztartások és vállalatok keresletén is.

Meg kell jegyezni, hogy a jegybank, a pénzkibocsátásban bár szabad kezet kapott, valójában őt is több tényező visszatarthatja attól, hogy a kénye kedve szerint alakítsa a mérlegét. A felelőtlen monetáris politika, mint például az állami költekezések direkt finanszírozása, ugyanis megrendíthetné a jegybankpénzbe vetett bizalmat, ezzel akár hiperinflációt is okozva a gazdaságban.

A modern jegybanki gyakorlatban a monetáris politika alakítói valójában nem foglalkoznak kiemelten a jegybankpénz mennyiségével, az főként aszerint alakul, hogy a gazdasági szereplőknek mennyire van szüksége. A modern eszköztár a kamatokon keresztül fejti ki hatását a pénzügyi szférára, ami végső soron átgyűrűzik a reálgazdaságba is. Mert bár a kereskedelmi bankok teremtik a pénz döntő részét, végső soron a jegybank kamatpolitikája az, ami meghatározza, hogy miként alakulhat a pénzteremtéssel járó hitelezés.

A pénz a tárcádban nem más, mint valaki adóssága

Egy nagy rakás jegybankpénz. Forrás: Shutterstock

Modern pénz, hitelpénz


Cikkünk végéhez érve a továbbiakban a legfontosabb állításainkat foglaljuk össze, ezzel is segítve a pénzről elmondottak megemésztését. Beláttuk, hogy a pénz egy olyan eszköz, ami egyszerre fejezi ki valakinek a tartozását, és egy másik félnek a követelését. A legegyszerűbben ezt a számlapénz esetében lehet megérteni, ahol a pénzügyi szektor tartozik az ügyfeleinek. Az ilyen tartozásokat természetesen nem kell időre kiegyenlíteni, sőt, igazából gond nélkül lehet velük fizetni.

Amennyiben mégis valamiképpen azt szeretnénk, hogy a bankunk rendezze ezt a tartozását, akkor felvehetjük tőle a pénzünket. A számlapénzt ilyenkor egy másik fajta pénzben, úgynevezett jegybankpénzben kaphatjuk meg, amit a hétköznapi nyelv csak készpénzként ismer. Bár gyakran előfordul még Budapesten is, hogy olyan üzletbe botlunk, ahol csak jegybankpénzt fogadnak el (bár ha így fogalmazunk a pultnál, akkor általában őrültnek néznek), de ez egyre kevésbé jellemző. Ma a modern gazdaságokban döntően számlapénzzel fizetünk az életünk során.

Amikor ezt tesszük akkor igazából csak könyvelési műveletekkel követik a fizetéseinket a bankok. Egymás között pedig a jegybanki számláikon elhelyezett tartalékokkal számolnak el. Ez a jegybanki számlapénz, ami ilyenkor mozog, úgyszintén tartozást fejez ki. Ennek a szemléletes bemutatása már egy fokkal nehezebb, amióta fiat pénzen alapul a pénzügyi rendszerünk. A jegybank ugyanis többé már nem fogja aranyban rendezni a fennálló tartozását, hanem legfeljebb újabb fiat pénzben teszi azt meg. Például úgy, hogy a kereskedelmi banknak a tartalékai terhére készpénzt ad.

A lakosok felé azon túl nem rendezi a tartozását egy jegybank sem, hogy mondjuk kicseréli a lejárt bankókat. De az emberek (vagy a vezetőik) úgy döntöttek, hogy ezt a felállást elfogadják, és nem várják többé el, hogy fedezet legyen a pénzük mögött. Mindez jóval nagyobb mozgásteret enged a jegybank számára, hogy így minél rugalmasabban, a gazdaság igényeit szem előtt tartva alakíthassa a monetáris politikáját.

A pénzügyi rendszerünk ezen berendezkedése ugyanakkor temérdek félreértést, sőt, ártalmas összeesküvés-elméletet szült, amik máig nagyon mélyen gyökereznek a hazai közbeszédben. A fenti összefüggések átlátásával ugyanakkor belátható, hogy nincs semmiféle ördögi csavar a hitelpénzrendszerünk mögött.


A cikk főbb állításait alátámasztó szakirodalom:
Bank of England (2014): Money in the modern economy: an introduction
Bank of England (2014): Money creation in the modern economy


Portfolio Prof

Szereted a tudományt és a közgázt? Akkor ez a rovat pont neked való.
Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat osztunk meg a Facebookon.
Ide kattintva tudsz követni minket!